csütörtök, október 31, 2002
Ma termékeny napom volt. Bejöttünk, hogy új kontaktlencse, aztán Eldorádóságban, ami jó, kaptam egy új kalapot, ami sapka, meg aztán egy új bugyit, amit az emberek nem írnak le csak úgy, dehát én igen, tehát én nem vagyok ember? Szóval nagyon aranyos, van rajta egy cica, alatta meg az, hogy i do bad things. Kár, hogy ez max a macskára vonatkozik, de akkor is. Aztán egy új cipő, direkt azért, hogy ha teszem azt színházba megyek, akkor ne a deszkás cipőmben már, mert eddig tulképp csak az volt, ami télen is hordható, mert van nekem színházbérletem is, bizony. És tehát egy futócipőmön kívül még nem volt ilyen drága cipőm (futáshoz nem sajnálja az ember), úgyhogy most kicsi anyagilag támogató családomat megszállta a kisangyal. Meg hívott
Master továbbtanulós expora, ami asszem, jó dolog, és igen. Ja, és pesten lesz. Ez nemtom, hogy célzás értékű akarjon-e lenni, majd még megkérdezem Judyt.
Ma kétszer vagyok Szegeden. Nemtom, miért is kellett hazamenni, mindenesetre vicces buszsofőrrel találkoztam. Most meg hallottam Patkós Attilától, aki rádiós, hogy narancs izű öblítő. És ő ezt teljesen komolyan gondolta. És autóban muszáj volt slágert hallgatni, és képzeljed, felhívták a vágó pirost, hogy nyert 50 000-et, csak mondja el, hogy mennyire király a sláger. A piros meg nem mondta, és nem kérte a pénzt. Csak jól keresnek ott a danubiusba... de akkor is jót nevettem.
szerda, október 30, 2002
Van egy rajongóm. A huszadik megcsörgetés után bele is szólt. Eljössz szombaton diszkóba? Nem. Biztos? Biztos. OK, szia. Szia. Eme naccerű beszélgetésből levontam én következtetés: nem ismer. Mer ha ismerne, tudná, hogy
nem járok én olyan helyekre. Ma meg be is mutatkozott, és kb negyedóránként hív fel. Nem ismerem, de valószínűleg valami hülyegyerek megint a buszról. Ingázás rulz.
Tegnap hosszú szünet tán újra kaptam levélt, ezúton is thanx Erikának a cédékér. Ma meg Virágtól. Érdekes ez, ő tanár, és akkor írja nekem, hogy épp zh-t íratok a fősulisokkal. Hmm. De azért persze tökre szeretem, már írtam róla régebben.
Szerintem a statcenter alapból úgy van beállítva, hogy ha akárhová szeretnénk menni benne, először mindig visszadobja, hogy türelem, mer sokan böngésznek.
Mellettem nénik sajnálkoznak, hogy szegény viktor, nagyon le van törve, azt hitte, hogy nyer. Hát igen. Szegény... Én is annyira sajnálom. Hmm.
Rámkerestek a "basztam a kis hugom" keresőkifejezéssel. Hogy szerencsétlen keresőknek miket kell kiállniuk? És nem kéne csúnyán beszélnem, mert akkor ilyen szóöszerakásokat tudnak csinálni belőlem.
Miért van az, hogy
smafu írja, hogy nov 16 koncert, aztán nem? Ez nem esett jól.
Volt sulomban most csendesnap van. Ne akarjátok megtudni, hogy az milyen. Annyit erről, hogy a sul református milyenségéhez kapcsolódik. Váltás király dolog! Váltsatok sult ti is! Úgyis jobb lesz!
byez all, védőnénik rugdosnak már haza.
kedd, október 29, 2002
sd mondta, ne csak magam, egész országot sajnáljam, mert tél suxx. Jó. Sajnálok mindenkit. Aki nem kér belőle, mert szereti a telet, az szóljon, és őt majd nem sajnálom.
Most monodm mindenkinek, hogy megcsináltam a primpostás emilem, mert hotmél is suxx, és mielőtt elfelejteném jj@levele.com. A jj természetesen a judyjudyból van.
Ma valami okosítás volt sulban latinból, és jött 3 volt osztálytársam. Nahát, nagy élmény volt... Két kiló smink fejenként, persze az egyik közülük fiú volt, neki nem. Egyikkel sem bírtuk egymást anno, sza jópofizás, de csak rövid ideig.
MA kaptam egy szívderítő smst, melyben zs közli, hogy intéződik nekik next hétvége, ami jóóó...
Megint nem írok többet. Szenvedek épp nyomtatóval, és izé.
Ja, lehet, hogy any kap egy laptopot, és akkor lesz net otthon. Várás erősen...
hétfő, október 28, 2002
Hideg van. Fúj a szél is. Biztos holnap is fog. Biztos mosmá fél évig mindig fog. Mi lenne, ha az idén kihagyná? Egyszer a tél is békénhagyhatna minket, nekem nem hiányozna. Ma reggel újra világosban indultam el sulba. És már sötét van. Jobb lenne reggel, tényeg! Mert emléxem, ötödikben örültünk nagyon, hogy a háromkor kezdődő Mikulás-osztálybuli végére már sötét volt, váóó, de ebből talán kinőttem. Talán?
Életem valami baromi egyhangúan telik, még mindig nem tudom, ki az, aki felpofozná magát, ha olyan lenne, mint én (hmmm, nekem elég rossz, hogy vagyok, még bántsam magam pluszban, nem lenne jó ötlet, így is elég kellemetlen nekem a lét!!!), pedig tök kíváncsi vagyok. Szerintem huszas-harmincas éveiben járó nő, de persze ez még nagyon tág megfogalmazás. Tehát nemtom.
Remélem, az én gépemet nem akarják leváltani. Most. Én még úgy ülnék itt...
szombat, október 26, 2002
nahát, eddig hülye voltam, de megvilágosulódtam: \m/ = villa
Kaptam egy olyan véleményt, hogy ha ilyen voltam 15 évesen, szeretném felpofozni magam. Aláírni nem merte, de igazából elgondolkodtató, amit írt. Egyébként szerintem olyan írta, aki nem ismer, mert ha ismerne, akkor tudná, hogy nem vagyok egy szexéhes amazon (szerintem erre gondolt, mikor írt rólam), csak egyszerűen szeretnék már egy pasit, meg szeretnék legalább egy rohadt érintést, mert ez akkor is hiányzik. És tudom, hogy ez nagyon bután hangzik, de már majdnem 16. Hehe. Amúgy nemtom, de nem szeretek ennyi lenni, mert ha az ember 15 éves, akkor a társadalom kicsit elvárja, hogy a vele egykorúakkal legyen egy társaságban és egy szinten, amit én meg sokszor nem tűrök. Én nem érzem magam egy szinten a 15 évesek többségével, és most nem a nemiségre és velejáróira gondolok. Habár annyi itt a rinya, hogy ezt még lehet, hogy megfontolom... De általában más az érdeklődési köröm, mint a többinek. És akármennyire is hihetetlen, kevesebbet beszélek a pasikról, mint az engem körülvevő kortársaim. Tényleg. Mert én mostanában (osztály, ilyesmi) olyan csajokat látok, akik igenis együtt alszanak a psaijukkal (mert van nekik, 15 évesen), és másról sem megy a téma, csak a divatról, a pasikról, elővillan a 100×szép meg a Bravo meg a Cosmopolitan, és akkor kérdik, it olvasoool? Narancsot, és akkor néznek rám, hogy jó, inkább hagyjuk békén, lehet, hogy veszélyes. És tom, hogy már megint a Naranccsal példálózok, de mondhatnám azt is, hogy megkérdeztem több makói osztálytársamat is, hogy ki lett a polgármester, és egyik sem tudta. És sorolhatnám a buta érveket, de végülis nem akarok meggyőzni senkit, aki szeretett, az eztán is fog, aki nem, az meg eztán sem, és nem is kell, hogy szeressen.
Nahát, tegnap
nem volt net már itt a könyvtárban, a nap további részében elég rosszul éreztem magam. Főleg, hogy este hugomszülinapibanzája 2 volt, most a családnak.
Mindenesetre valami nagyon jól tudott esni a 12 óra alvás, mert hétközben ez épp fele, és az kevés.
11 körül ébredezni kezdtem, hogy hú, de rosszat álmodtam, hugom mamája volt nálunk, de akkor meghallottam azt az elviselhetetlen beszélőkéjét a földszintről, ezért úgy döntöttem, visszaalszom. Aztán tusolni sem mentem le, inkább a fönti pancsiroomban fürödtem, hogy minél később kelljen vele találkozni. De ebédnél nem tudtam elkerülni sorsom. Ő maroslelei, minden reggel arra mászik a buszom. Mondja, hogy ő is azzal jár ám be makóra, és hogy sosem lát. Kérdezem én, melyikkel, hát az iskolajárattal. Na ja, én meg a másikkal, mert az iskolajárat csak lelétől megy. Félek, hogy ezentúl az én buszommal fog jrni. Eddig is tartottam ettől, de any szerint olyan korán úccse megy makóra. De igen.
Kaptam
Marcitól akkordtáblázatot.
csütörtök, október 24, 2002
Miles: "Körülnéztem a blogringen - mert annyira ráérek, semmi dolgom nincsen - és Judy oldalán egy szörnyű problémára leltem.: "Kezd idegesítni az, hogy semmiféle szexuálisos életet nem élek utóbbi időben..."
Férfijak, Kanbloggerek, Tesztoszteroidok!
Hát hagyjuk ezt? Fel mindenki, s vállvetve, erőinket egyesítve alakítsunk polgári kört Judy megsegítésére!
A KÖR nevére javaslatokat kérek IDE!
A beérkezett pályaművek közül a kuratórium (!) eddig a "Hívj fel Judy!" névjavaslatot tartja a legesélyesebbnek."
Javaslom az "Írjunk e-mailt Judynak, mert nincs túl sok pénz a kártyáján meg egyébként is" nevet.
Olyan keresőszavakkal találnak rám az emberek, amelyekről nem is tudtam, hogy írtam már valaha. Ilyen pölö a Groovehouse dalszöveg háromszor. Basszus...
Egyébként miles-ról hivatkoztak rám októberben a legtöbben: 72-en. Akkor hát tudom már, miért eme megugrott népszerűség... :)
Mivel már délelőtt frissítettem, és azóta nem volt olyan dolog narancsolvasáson kívül, ami megihletehetett volna (de azt meg úgyis olvassátok ti is, ha meg nem, akkor meg úgyis meindegy), most post, és off a világhálóról.
Akkorát fogok elbukni kémia, hogy öröm lesz nézni. Nos,elfogyott a kajám, lassan vége lesz az órának is... Azt hittem, ma nem kell bemennem a könyvtárba, de muszáj lesz sasnom a most kimaradt oldalakat, nem beszélve a mélekről. jut eszembe, lehet, hogy a csucsposta bejön itt. Bár oda remélhetőleg nem írt senki.
Már csak 15 perc. És jön...jön...a dolgozat jön... Judy megy... szakmunkásba megy Judy...
Itt még a delrayt meg a gyeekot semlehet megnyitni. Mire betölti a delrayt,elkezdem én lefelé görgetni, s akkor jön a meglepi, kép eltűnik, és frissíti magát. Nahát! Gyeek megcsak logóig jön le. Éljen! De azért még múltkorról szeretném megemlíteni, hogy mennyire örülök, hogy dani emleget engem is, miszerint törődünk vele, ha nem is ezekkel a szavakkal...
Számtechóra ellég lazulós, megírtam újra a dogámat, aztán most bácsi korrepetálja embereket kémiadogára, én meg... engem meg nem érdekel kémia, mikor tegnap sem neteztem. Zs, szedd le megmondódobozt, mert nem tudom megnézni!
Judy, honnan van az éppen aktuális megmondásod??? Tetszik ;-) Megfejtés: szóval Hiperkarma (továbbolvastam én, bizony). Mintha 22-én írtam volna, hogy hiperkarma cd-t szeretnék? 22-én vett Judy? Véletlen egybeesések? Isteni jel? Judy, másoljá nekem! (ez persze nem ilyen udvariatlan dolog, csak egy kérés...)
hétfő, október 21, 2002
(szombat) Egyszer elegem lesz, meglátjátok. Már nem mindig érzem enyémnek az életemet. Az is lehet, hogy nem is az enyém. Az is lehet, hogy nincs is életem. Queneau mondta, hogy ő nem is élt, csak öregebb lett. Néha én is azt érzem, hogy a napok, hetek csak úgy elszállnak fölöttem, és semmit nem tettem le a világ túl kényes asztalára. Elvegetálok, és várok egy olyan időszakra, mikor jobb lesz, mikor élhetőbb lesz, amit élni kell. Lesz ilyen? Lesz, mikor azt mondom, hogy igen, nekem most, nem is csak most, hanem
mostanában, jó?
és már sokadszor megint a lehető / leginkább vagyok lelken megütve / és a vállamon keresztbe feküdve / hallom, hogy nem oké semmi bennem / és lehetetlen rendbetennem
(zs)
szombat, október 19, 2002
Miközben anno a könyvtárban postoltam, vibrálódik telefon, any aggódik, hol van már kicsi lánya, nahát. Hazaérve lecsaszás mindenért, már olyan rég is volt ilyen, szinte hiányzott. Szóval itthon megkaptam, és hol van a biciklid, ja, buszpun, mert reggel késésben, délután meg a lestoppolt ember nem oda vitt vissza minket, úgyhogy elfelejtés. Spuri vissza, kicsi gyermek! De előtte még lecsaszott azért is, hogy múlt héten megfogadtam, hogy péntekenként tornatermi edzésre azért mégis lejárok, mert nagy a seggem, ezt any hangsúlyozza állandóan, és nosztalgia, ilyesmi, ha futni már nem is. Akkor buszpu, de jó kis ex-szokásomat felelevenítettem; régen mindig elmentem futni, ha szar kedvem volt vagy felhúztak. Most kis kerülővel elfutottam bicóért, megint enyém volt a világ, szembefutó rámmosolygott, asszem, még ismertem is látásból, nem érdekelt, hogy mennyit, nem érdekelt, hogy milyen gyorsan - bár szerintem elég jó tempóban - de futottam. Bicaj még megvolt, aztán mikor már elkönyveltem magamban, hogy hí, ma nem találkoztam bethlenessel, akkor jött Mesi, sztoriztunk kicsit, kivételesen főleg én. Épp a Bethlenbe ment vissza. Ott felejtette a bicaját.
Tehát futottam. És azt éreztem, hogy újra futnom kell, mármint rendszeresen. Nem érdekel, hogy nincs időm. Az okosak úgyis azt mondják, hogy mindenre van, amire akarunk. Ha nem is edzésre fogok lejárni, mert az tényleg sok idő, de magamban elrohangászok esténként.
péntek, október 18, 2002
Ezt a szopást... Jövök haza busszal, és látom, hogy emberek arcaiból lógnak ki szemek, s tapadnak szélvédőre. Nos, terjed az örömhír: baleset. Hehe! Bazmeg. Helikopter érkezik, plusz 5 mentő plusz 9 tűzoltó plusz 123 autómentő. Velem szemben ülő nő elkezdte mondogatni mindenre, hogy "ez vicc". Közben autók jönnek, elmennek az álló busz mellett, és aztán két perc, s turn back. És mindegyiken röhögtem... Emberek sétálnak az ellenkező irányból... a legkisebb pi*** falu is több km. Na jóvan... direkt nem kajáltam bent, mert hogy mama kedvenc kajával vár, ilyesmi. "Másfél-két óra" Bazmeg. Újra. Na kicsit várunk, pancser sofőr, akit baromira nem tud izgatni semmi és senki, amíg az ő munkaideje le nem jár, nő szemben "ez vicc", ez meg má engem kezd idegesíteni, éhes, fáradt, kurva élet, vége lehetne ennek a rohadt hétnek, ez reggel úccse fordulna elő soha. Aztán egy élelmesebbnek tűnő csajt rá tudok beszélni, hogy induljunk már el gyalog, aztán valaki majd visszafordul a túloldalon, és összeszedi anyját, tesóját, és gyalogolunk, és aztán igen, életem harmadik kényszerstoppolása, de hazaértem. Aztán mamám elbaszta a kedvenckaját, mert nem rakott bele sót, de azért örültem, mert végre négykor ebéd. Ez volt ma, holnap már csak jobb lehet.
hétfő, október 14, 2002
Tegnap este mentünk a híres albiba. A hangulatot el lehet képzelni, ha a BS Network elmúlt heti bejegyzéseit elolvasta valaki. Totál át tudtam érezni a dolgot, szal az estén én sem dobtam nagyokat. Azt tanultam, hogy ha valaki a problémáit adja éppen neked elő, akkor a legrosszabb, amit tehetsz, ha úgy próbálsz együtt érezni, hogy előadod a hasonló, ám akkor épp jelentéktelenebb bajaidat. Ehelyett türelmesen kell hallgatni, és nem szabad okosakat mondani közben. Igyekeztem így tenni, de
itt már kiönt a szív, mert azért az nekem kell, különben belefulladok az érzéseimbe.
Miközben Dani a két barátjának temetéséről beszélt, totál bevillant nekem is. Nem az apukámé, az már nagyon régen volt. A keresztapámé, Zolié. Apám helyett volt apám tulajdonképp. Idén május 8., matekra bejön sultitkár, hogy any keres. Azt hittem, telefonon, de ott állt a folyosón. Csak annyit mondott, hogy Zolinak halálos autóbalesete volt, és akkor elkezdtem kutatni, milyen Zolit ismerünk, mert az nem lehet, hogy ő az. De már sírtam, és csak azt hajtogattam, hogy az nem lehet, és sírtam, nagyon sírtam. Aztán elmentünk annyal, leültünk egy parkban, és sírtunk meg beszéltünk. Énekeltem is halkan egy olyan számot, amiről addig csak apu halála jutott eszembe. Nem tudom, mennyi ideig. Elmentem mamámhoz, aki az anyukája, és vele meg Zoli tesójával sírtunk és nagyon rossz volt. Meg kellett írnom este egy cikket, segítséget kértem Kishercegtől hogy net, ezért bementem a rádióba, és ott meg voltak hollapjukon képek és láttam. Láttam a fekete hullazsákot és láttam a darabokra tört autót. Teljesen összeroncsolódott. Egy mikrobusz ment át az ő sávjába, a vezetője pedig
aludt. Még féknyoma sem volt, csak Zolinak. Az a tehetetlen düh, ami szétfeszíti az embert, az éles és mindent beborító fájdalom
. Soha de soha többé nem akarok már elveszíteni senkit. Senkit!!! Már négy temetésen voltam, mind közeli rokon. Egyik apám, másik második apám. 35 éves volt. Januárban született az első kislánya 7 hónapra, 3 hónapig kórházról klinikára hordozták, alig élte túl, Zoli pedig imádta. Én meg imádtam Zolit. Hatalmas tervei voltak, tele életkedvvel. Az egész város ismerte, és senki sem tudott róla rosszat mondani, de élete alatt sem. Annyira rövid volt. Két sírral apu mellett van. És a temetésen is csak sírtam. Erőtlen voltam. És ugyanúgy, mint ahogy Dani elmondta: hallod, ahogy a föld kopog a koporsón. Virágot kellett dobnunk rá
Kimentünk a helyszínre is a várostól néhány km-re. A roncsot elvitték, de mindenhol apró darabok. És ami nagyon durva volt: szétszóródtak, oda, a névjegykártyái. Mint aki tényleg ott maradt. Összeszedtünk párat. Egy azóta is a pénztárcámban van. Több napig folyamatosan sírtam. Volt akkor egy olyan szám, amit három órán keresztül is képes voltam hallgatni, közben sírtam, volt, hogy üvöltöttem, kiabáltam, és feküdtem a szobám padlóján. Soha többé nem akarok ilyet. Nos, kb erre tudtam gondolni Daniéknál, és teljesen átéreztem, amit mondtak. És akkor is nagyon fájt, viszont ez olyan száraz fájdalom volt, nem tudtam volna sírni. Háromszor elkezdtem könnyezni, de más nem. Furcsa volt. Mondjuk nem is akartam akkor ott sírni
huh, ezt jó volt kiadni. Kellett. Nagyon. Az elalvó sofőrön egy karcolás sem lett, és a társain sem. A halálba kívántam őket, azt pedig végképp eldöntöttem, hogy ha van is isten, akkor sem fogok neki behódolni és szolgálni, mert egy szemét állat, aki ilyet megenged. Nincs isten. (Ági, mindenki, bocs)
hétfő, október 07, 2002
Mester jól beszólogatott nekem, mondjuk nem is, csak megmondta a frankót, ami jót is tesz nekem, mert mondom sokszor, hogy csak egy önmagát kifejezni és megérteni nem tudó kis csitri vagyok, aki télleg nem is tudja, hogy mit is gondol/érez/hisz valójában, és akkor jól jön egy ilyen kis helyrerántás. Télleg! Mikor felnyitják ember szemét, hogy "figy, elég hülyén gondolod ezt", és akkor elgondolom, hogy télleg. Jó az ilyen...
csütörtök, október 03, 2002
Mér nem figyelek infón én mostan? mer februári delrayen röhögök jobbra-balra? Igen? hehehehe igen.
szerda, október 02, 2002
Az van, hogy fennállása óta először téved csütörtök fényes estéjén kicsi Szegedébe, itten a szomszédba tehát, konkrétan JATE Klubba, ami jó, aaaa.... Belga! És persze a csütörtök az nekem nem korrekt. Sír. Pénteken meg Colorstar, de akkor már nekem is jó lesz, Judyval, Bankrupton.