péntek, augusztus 31, 2007


az itthoni heti menü után egyáltalán nem csodálkozhat senki, ha herótom van a hústól.
mikor megjöttünk, örült a szívem, mert halat grillezett anyu. másnap mamánál fűszeres máj, még mindig oké. vacsorára levelestésztába göngyölt virsli. másnap ebéd rakott brokkoli - sok hússal. vacsorára fasírt. ma ebédre rántott hús. jíík! mert valami rendeset akarnak főzni, ha már itthon vagyunk.
vacsira mosmá én fogok, gazpacho-ra és cukkinibe göngyölt mozzarellára gondoltam. no hús.

6:36 du. |


hétfő, augusztus 27, 2007


őrlődöm a vegaság és a gasztróság között. nem tartom elképzelhetetlennek, hogy egyszer egészen kihagyjam végre a husit, de ott a gasztro-énem, aki meg sipítozik, mert husiból is eszméletlen csodákat lehet csinálni. előbbire meg olyanok az indokok, hogy néha egészen rosszul vagyok a húspult előtt, hogy undorító a nagyüzemi állattartás, és hogy a vegák sokkal tudatosabban tudnak élni, odafigyelnek magukra meg ilyesmi. vagy amit bálint mondott: "tök felszabadító érzés, hogy képes voltál valamin változtatni, és elhiszed, hogy akkor másban is menni fog". na ilyesmi.

ott van mondjuk az ellentmondás a libamájjal is: nagyon-nagyon finom, ínyenc cucc, a libáknak meg nagyon-nagyon fáj. és bennem mindkét érv megvan.

a családban csak az a kaja, ami húsból van. ennek megfelelően ha a szegény kis egyetemista hazamegy hétvégén, mindig hús hússal kerül az asztalra. nekem pedig semmi kedvem hozzá, pláne hogy többnyire nem túl kreatívan vannak elkészítve, hanem csak a hús önmagáért, azt pedig sose nem kívánom.

dilemmaz. azért valószínűleg marad az eddigi állapot, húst csak ha nagyon szimpi.

12:19 du. |


hétfő, augusztus 20, 2007


súron, egy eldugott bakonyi faluban táboroztunk négy napig, idegen tájak fiaival. kaját leszámítva tök ingyen, hc/cs szellemiségnek megfelelően, mert hogy velük. az a jó, hogy ezek az emberek nem néznek hülyének, és nem kell magyarázkodni, hogy stoppolsz, meg hogy idegeneket fogadsz a lakhelyeden, mert ők is ugyanezt csinálják.

4:43 du. |


szerda, augusztus 15, 2007


sziget, utolsó nap. nekünk első.

devotchka wan2-n, teljesen ismeretlenül nagyon jó.
leningrad kurvajó.
killers hamarabb kezdett, lecsúsztunk az elejéről, és megint alig hallottam ott alacsonyan a tömegben, ahol az én fejem szintje van, meg megint beszélgettek, de pár szám után ez abbamaradt, és nagyon jó volt.
specko jedno vége lett meg, az szokásosan vidám.
hs7-en egy számot se bírtunk ki, inkább ki sátor elé, ahol felfedeztük az mtv programját, gulyást főztek, és hozzá hülye picsa táncoslányok rázták magukat borzasztóan béna ruhában. egyszerűen kíváncsi vagyok rá, hogy találták ki ezt a koncepciót, de ha ilyen lesz a magyar mtv egésze (amihez még most keresnek műsorvezetőket, mikor októberben indul...), akkor nem nagyon fogja felülmúlni a vivát.
aztán haza fáradtan, és még szegény szergijről is megfeledkeztünk.

11:21 de. |


hétfő, augusztus 13, 2007


hazaértünk ám szombaton, 24 órán belül pesten párizsból stoppal, azért az nem semmi. és vagy 8 kocsival.

elég ritka, hogy engem valami monument ragadjon meg igazán, most is inkább a hangulatok meg a színek meg az ízek. nagyon jókat kajáltunk. portugália már olyan távoli, szinte csak párizs tűnik frissnek. ott nagyon élnék. de portugáliában is. élhetőek, pontosan ez a szó a legjobb.

olyan benyomások ugranak most be, mint odaérni ilha deserta kihalt, nagykagylós tengerpartjára, vagy sintrában az elvarázsolt quinta da regaleira, az étterem olhao-ban vagy porto-ban, guimaraes éjszaka, bohócfesztivál santiagóban, az üveg portói a párizsi plázson. meg a baromi jófej hosztjaink faro-ban, lisszabonban, porto-ban, guimaraesban, santiagoban, leiriában, párizsban és a többi helyen.

alakulnak a válogatott képek is a bő kétezerből.

10:38 de. |