hétfő, november 27, 2006


na elmondom, hogy a két kedvenc reklámom ez:
adidas
nike
más-más dolog miatt gyönyörűek. (és az elsőt már linkeltem régebben is.)
(nemtom először miért nem linkeltem őket, biztos mert már késő volt.)

2:15 de. |


vasárnap, november 26, 2006


kaptam ilyen blogokról szóló tesztet, valami szocpszichós műhelymunkához. először is megmosolyogtam, hogy 2006-ban még mindig írnak róla - már kitöltöttem egy párat. aztán meg volt benne olyan kérdés, hogy mióta blogolok, és ötször átszámoltam, de csak az jött ki, hogy négy és fél éve. bár mostanában valahogy egészen mellékes szál ez már, még a közelieket szívesen olvasom, de újakat egyáltalán nem, ide meg alig-alig írok, akkor is csak félvállról. statisztikát se néztem meg már vagy egy éve. elgondolkoztam, vajon mi lenne, ha most szakítanánk, hogy szereznék így új paskót?

10:44 du. |


péntek, november 24, 2006


hetek óta nem vettem mást élelmiszeren kívül, úgyhogy szemét módon nem hallgattam a ne vásárolj semmit napra, hanem vettem
- egy kiló krumplit
- negyven deka paradicsomot (a repedtből)
- egy póréhagymát
- egy pohár tejfölt
- egy leértékelt (ma lejáró) túró rudit
- egy túróhabot (epreset)
- egy békönös "tappancsot"

mert enni muszáj.

2:37 du. |


hétfő, november 20, 2006


ti hogyan ünnepeltek évfordulót? mi így:
reggel együtt ébredés, ki skanzenba, utána mexikói étterem szentendrén (michelada is), délután egy kis játék (vidámparképítős), aztán hokimeccs (újpest-fradi 4-1), éjjel még cookie, és megint együtt ágyba. és egész nap sok-sok ölelés és szeretés. nem mintha nem lehetett volna ez egy átlagos vasárnap is akár.

3:04 du. |


csütörtök, november 16, 2006


utálok mindenkit, ne szólj hozzám. utálom a könyvtárost, akinek magánéleti problémái miatt negyedóra várakozás után fel kell adnom, hogy ma könyvhöz jutok. majd a kisírt szemeire hivatkozok órán. utálom a bkv-t, aki miatt annyira tömött buszra kell szállnom, annyi várakozás után. utálom az öregeket, a szenilitásukat, a fájó derekukat, a fülbevalótól kinyúlt fülüket. utálom, hogy hiába magyarázom neki, hogy ne dőljön hozzám és nyomjon az üveghez, mert rám fog nyílni az ajtó, és nem fogok örülni. rámnyílt az ajtó.
ezer emberből ha egynek sikerül méltósággal megöregednie, és én ezt nem akarom átélni. nem akarom, hogy lesajnáljanak, hogy szellemileg és testileg leépüljek. az öregkor az ember megalázása. mesterségesen tartjuk fent az életet, ezer évekig volt 30-40 az átlagéletkor, szerintem annyira vagyunk kitalálva.

10:58 de. |


szerda, november 15, 2006


biztos azt hiszitek, másnapra elmúlt. hát nem.

10:09 du. |


kedd, november 14, 2006


nem vagy elégedett a munkádban nyújtott teljesítményeddel, nem tudod kihozni a maximumot a tanulásból, magánéleted pedig a nullához közelít, és már nem tudod visszacsinálni. az első még nem is annyira világvége, de a maradék az bánt rendesen. és engem is bántanak vissza. hogy lehet kimászni? miért nem lehet esc-t nyomni?

12:54 de. |


szombat, november 11, 2006


az újpesti rendelőintézet női mosdójában jártam. kicsit az volt az érzésem, hogy ötven éve én vagyok az első. viszont nem volt kézmosó. éérted, egy egészségügyi intézmény vécéjében. európa, persze.

6:25 du. |


kedd, november 07, 2006


négy nap után hazaértünk londonból. nem tudom, miért nem emlékeztem tavalyról, hogy ennyire jó, de kábé olyan volt, mintha először mentem volna. rendszeresen leesett az állunk az őszinte elcsodálkozástól, hogy basszus, itt hogy működik minden. kimenni pl a docklandsen át greenwichbe a dlr-en kábé olyan volt, mintha időutazást tettünk volna. budapestet szégyen világvárosként emlegetni, egyszerűen nem egy kategória. de még berlin sem.
oxfordba is ellátogattunk, szerelembeesés vol.2, kisvárosként így nyüzsögni, és ilyen meseszerű építészettel rendelkezni, meg ilyen zöld rétekkel, egyszerűen túl sok jutott nekik a jóból. na és az a rengeteg bicó...
na szóval baromi jó volt, és a 10 forintost elfogadják az automaták 10 pennysnek.

11:12 de. |