csütörtök, november 16, 2006
utálok mindenkit, ne szólj hozzám. utálom a könyvtárost, akinek magánéleti problémái miatt negyedóra várakozás után fel kell adnom, hogy ma könyvhöz jutok. majd a kisírt szemeire hivatkozok órán. utálom a bkv-t, aki miatt
annyira tömött buszra kell szállnom,
annyi várakozás után. utálom az öregeket, a szenilitásukat, a fájó derekukat, a fülbevalótól kinyúlt fülüket. utálom, hogy hiába magyarázom neki, hogy ne dőljön hozzám és nyomjon az üveghez, mert rám fog nyílni az ajtó, és nem fogok örülni. rámnyílt az ajtó.
ezer emberből ha egynek sikerül méltósággal megöregednie, és én ezt nem akarom átélni. nem akarom, hogy lesajnáljanak, hogy szellemileg és testileg leépüljek. az öregkor az ember megalázása. mesterségesen tartjuk fent az életet, ezer évekig volt 30-40 az átlagéletkor, szerintem annyira vagyunk kitalálva.