vasárnap, február 27, 2011
halogat és homokba dugja a fejét.
csütörtök, február 24, 2011
néha már arra gondolok, jobb lenne egy irodában dolgozni, napi 8 óra munka után kisétálni az ajtón és elfelejteni az egészet - most ezzel szemben az egyetem és a munka is olyan, ami folyton ott lebeg a fej fölött. a legrosszabb az, hogy szét vannak töredezve a napjaim, egész nap csak a-ból b-be rohangálok, másfél órákból áll az élet, a másfél órák között meg felkészülés, közlekedés, evés, ügyintézés, és általában rohanás. és nem nagyon van olyan, hogy két egymást követő nap ugyanott aludjak. a cuccaim többfelé, de sehol se férnek el igazán. és mindig hurcolhatok magammal mindent.
és ma hétkor kellett kelnem, és még mindig kurva hideg van. négy napot kap a tél. a kilátások nem túl biztatóak.
kedd, február 22, 2011
este van! fröccs van! meg tudom csinálni! (:
mindig siettetném az időt, hogy múljon már el ez a nap, mert borzasztó lesz, meg ez a félév, mert borzasztó lesz, de ilyenkor meg bepánikolok, hogy ne már, hogy az egész ifjúkoromban ennyi a borzasztó, meg fogok öregedni, aztán majd baszhatom. van az a mondás, hogy a halálos ágyadon biztos nem azt fogod mondani, hogy "bárcsak többet dolgoztam volna". de azt meg még nem tanultam meg, hogy hogyan felejtsem el teljesen a kötelességeimet, amik mindig ott nyomasztanak a sarokban, és sosem fogynak el.
szerda, február 09, 2011
isztambul király. süt a nap, csillog a tenger, meg hullámzik is, és mélykék. rohangálnak rajta a tök nagy hajók, mentünk is ma eggyel. az első dolgunk volt az európai oldalon halas szendvicset enni a kikötőben, majd megkerestük a szállást és aludtunk pár órát - éjjel ugyanis kettőt sikerült a hajnal hármas kelés miatt.
a szieszta után séta, fűszerbazár, majd a hamdi nevű étteremben vacsora: meze (paradicsomos padlizsán, joghurtos padlizsán, muhammara, darált hússal és dióval töltött bulgur golyó, lahmacun), pisztáciás kebab és grillezett bárány nyárson. minden egyes fogás tökéletes, a végére persze tea.
még egy kis séta, majd feltankoltunk baklavából, és rögtön utána megtaláltuk a cukrászdát, ahol legalább húsz dolgot szeretnék kipróbálni. nem lesz így jó vége.
fura módon az egész napos nyüzsgés után este nyolckor már tök kihalt a város nagy része, egyes negyedekben egyszerűen nem látni nőket az utcán, csak a pasik pakolásznak és takarítanak az egész napos mindenárulás után.
de még ekkor is jönnek-mennek a kivilágított hajók a nagyon sötétkék éjszakában, és ha isztambuli lennék, valószínűleg ez jelentené nekem az otthonérzést, legalábbis valami hasonló fog el mindig, amikor látom őket.