kedd, február 22, 2011
mindig siettetném az időt, hogy múljon már el ez a nap, mert borzasztó lesz, meg ez a félév, mert borzasztó lesz, de ilyenkor meg bepánikolok, hogy ne már, hogy az egész ifjúkoromban ennyi a borzasztó, meg fogok öregedni, aztán majd baszhatom. van az a mondás, hogy a halálos ágyadon biztos nem azt fogod mondani, hogy "bárcsak többet dolgoztam volna". de azt meg még nem tanultam meg, hogy hogyan felejtsem el teljesen a kötelességeimet, amik mindig ott nyomasztanak a sarokban, és sosem fogynak el.