kedd, február 26, 2008


a hétvégi bulira elvállaltam a büfét, és vúú, megint elememben érzem magam, megyünk német határra bevásárolni, szuper lesz. sőt ma főztem is, paprikáskrumplit. hétvégén meg amerikai palacsintát 40 főre, úgyhogy egyre kevesebb dolog hiányzik az itteni életemből.

3:32 du. |


vasárnap, február 17, 2008


voltunk hamburgban.

10:49 du. |


csütörtök, február 14, 2008


az itt a más, hogy nem csak leülünk megnézni a fűrész négyet, hanem bekötik a szemünket, egy kötelet fogva végig kell botladoznunk az egész kerten, közben ijesztgetnek, majd megérkezünk egy szűk, fehércsempés helyiségbe, ahol mécsesek égnek, matracok vannak a földön, elkezdjük nézni a fűrészt projektorral, és az első öt perc megannyi véres jelenete után beront szájmon egy fekete zsákban meg valami maszkkal és vááá. a végén persze kiderült, hogy a saját épületünk alagsorában voltunk. a film pedig nem volt túl jó btw.

12:08 de. |


kedd, február 12, 2008


menj, kérj levegőt. ha otthon lennék, én is mennék. menj helyettem is.

7:09 du. |


vasárnap, február 10, 2008


már majdnem egy hete szívjuk a friss dán levegőt (és tényleg). folyamatosan eszünk, és ezt néha megszakítja egy-egy óra vagy "fun" program. minden nap felkelünk 8 előtt, és lefekszünk éjfél előtt. elég durva ez a rendszeresség. szerintem már híztunk néhány kilót, pedig egész nap csak zöldséget és gyümölcsöt zabálunk meg sok-sok rostban gazdag dolgot, meg persze halat szinte minden nap. múltkor egyik nap sütöttek nekünk hatalmas kétkilós lazacszeleteket, el voltunk ájulva. aztán másnap mentünk az erdőbe tűzön sütögetni, és arra is ilyeneket kaptunk, persze a fele a tűzbe pottyant meg szétégett. szóval itt nem ám szalonnát nyomnak a hamuba.
ez a pazarlás dolog elég zavaró tud lenni, mondjuk egy csomó mindent egyesével csomagolnak, kockacukrot, teafiltert, vajat, amire semmi szükség nem lenne. és leoltani a villanyt általában luxus.
amúgy nagyon sokszor visszaköszön ez a "megtanultuk, hogy mi, mint baromi fejlett nemzet, felelősséggel tartozunk az elmaradt béna nemzetekért", és például csóró kelet-európaiakat hívnak meg a népfőiskoláikra, hogy azok megtapasztalják a nagyszerű dán demokráciát, meg persze mindenki adakozik a palesztin iskoláknak meg az afrikai éhező gyerekeknek, de hogy megálljanak két szerencsétlen stopposnak, azt azért nem.
és így vidéken kicsit olyan, mintha az egész ország egy öregek otthona lenne, mivel az idősek itt tök aktívak, és mindenhol őket látni.

12:40 du. |


hétfő, február 04, 2008


utolsó bejegyzés itthonról. bár valószínűleg kint meg inkább ide fognak menni. pitétől biztos, de lehet, hogy tőlem is.
persze még csak most kezdtem bepakolni, pedig még egyetemen indexleadás (lesz egy cirkusz a to-n, mert még nincs etr-ben egy jegyem), gyógyszertár, 11-kor pedig már indulni kéne. elég kicsinek bizonyul a 60 literes táskám. jön egy liter pálinka is, nagyszülő által készített. csak az össze ne törjön, vagy ki ne vegyék a csomagból.
a végére volt két nap otthon, három nap mátrában, egy itt koliban, plusz colorstar a kultiban. menjetek szimpátiatüntetésre.

9:06 de. |