péntek, december 31, 2004
ezt láttam múltkor élőben.
így néz ki hátulról.
kedd, december 28, 2004
nem is tudom, mik a volán online menetrendjének a működési elvei, de ki az, aki éjjel 8 óra 57 percet fog várakozni az ásotthalmi elágazás nevű megállóban?
hétfő, december 27, 2004
szegeden összefutottam a hídon a régi-régi barátnémmel, aki azóta németországban lakik a néger paskójával, most meg hazajöttek ünnepekre. ez a leány mintha még mindig nőne, pedig már nem nagyon van hova, a felhők a vattacukra.
vasárnap, december 26, 2004
ennek ellenére két napja azzal álmodok, hogy épp magyarázkodom a tanárom előtt, amiért két hét alatt nem sikerült megcsinálni a matek házit, ami két emelt szintű feladatsor. megijeszt, hogy így kísért. ugyanis álmodás közben mindig elhiszem, amit éppen.
ez de jó:
ez, majd
ez.
hogy egy direktebb párbeszédet folytassak a
mesterrel, én akartam wokot wetetni múlt héten anyuval, de azt mondta, majd máskor, addig jó a sima serpenyő. oksi, mondtam, úgyse hagytok főzni.
úristenúristen, hogy én ezt mennyire unom...
belülről érzem és kívülről tudom,
hogy beszél, aki keres,
hallgat, aki talál,
senki nem ért semmit,
az orvosok például nem értik a halált,
hát senki nem ért semmit.
Szerencsés vagyok - sokkal több barátom van, mint amennyit megérdemlek - mondta jack.
szerencsések a barátaim - sokkal kevesebben vannak, mint amennyit megérdemlek - mondta judy.
kezembe került a barajason turrónra és nyalókára elköltött utolsó euróimról készült blokk, és mivel a reptéren a repülőjeggyel lehet vásárolni, azt is számon tartják, ki honnan jött.
magyarországot csak az
otros países közé sorolták. nem vagyok egy nagy nemzet lánya, de ez azért sért (:
péntek, december 24, 2004
kurvaaranyos az új cigarro és cerveja.
délután háromkor koppanásra lettem kész az ajándékokkal, a temetőbe még így sem vittem semmit.
remek kis kavarás volt, erre még rájött, hogy mamáéknál kaptam aranykarkötőt, miután tudják, hogy utálom és nem fogom hordani. még hozzá is tették, hogy tudjuk, hogy nem szereted, de használd. már nagykislány vagy, satöbbi. legalább valami huszonegyedik században viselhető mintája lenne. legalább ha nem a harmincas keresztanyámmal vették volna. legalább ha szeretettel adták volna, és nem azzal a tudattal, hogy úgysem fogok neki örülni. legalább rám ne próbálnák kényszeríteni a saját ízlésüket. ezek után nagy jókedvemben egy kör likőrből sem húztam ki magam.
következő nagymamánál a szokásos volt, minden ajándékot tudtam már, másik keresztanyától stafírungot kaptam (egy törölközőt), mert ők ilyenidősen már azt gyűjtötték. a stafírungot, nem a törölközőt. és milyen jó kis neve van.
itthon is kaptam stafírungot, ugyanilyen indokkal, egy randa konyharuhát. de itthon poénból. azért rémísztő. meg kaptam terhesként is viselhető fürdőköpenyt meg még jó dolgokat is. aztán hosszas beszélgetés folyt, próbáltuk meggyőzni az igazunkról a nevelőapámat, de persze nem sikerült. elárultam barcelonát, jól fogadta.
csütörtök, december 23, 2004
na ezért le leszek szidva, de muszáj elmondanom, hogy vettünk repcsijegyet augusztusra barcelonába. spanyolhonban fogunk mászkálni viktorral két héten át. már csak nyolc hónap...
ellenben az általam kiválasztott dán
iskolában, ahova már el is küldtem a jelentkezésemet, csak tavaszi kurzusok indulnak, nekem úgy tűnik. szóval ha véletlenül felvesznek, még el is kezdhetem az egyetemet.
itt nézzetek szét, ha van kedvetek, főleg 2004-et meg 2002-t ajánlom, képek a hosszú kurzusokról meg kínáról, majd nekem is ez jut (: 2003 béna, csak a flash vagy mi a jó az elején, de egyébként nincs rajta casi semmi.
elkezdtem törölni a múltat, mert hatalmasmód idegesít már.
jaés ha lenne pénzem, három héten belül elrepülnék madridba pár napra 32700 forintért - malévval. még jó, hogy ennyi minimális pénzem sincs, főleg nem a bankban. nyüssz.
szegeden voltam egész nap, spanyolóra, ajándék után rohangálás, minden boltban megizzadás és minden boltban mindenkit fellökés a hátizsákommal. gyűlölöm a sok embert, akinek még most jut eszébe neves bögrét és éneklő barbit venni. (én is majdnem ilyen vagyok, persze.) közben eszembe jutott, hogy ma van az a főpróba, amire a tánctanárunk meginvitált minket sok szeretettel, kiderült, hogy nem hatkor hanem hétkor, nagyon gagyi darab volt (tele volt gyerekkel a nézőtér), vicces volt a tánctanárt így látni, és az ember nem érti, hogy felnőtt emberek hogy süllyednek ilyen szintre, még ha szeretik is a színészetet. még jó, hogy nem fizettem érte.
szánalmas színház kettő: a nagyon régi volt plátói szerelmem azt hiszem a ruttkaiban játszik, olyan nagysikerű darabokban, mint a cyrano (musical), a mesebeli mátyás és a csókos asszony című operett. mindig az ilyeneket kell kifognia az embernek... na de azért elmennék megnézni; nem hiszem, hogy a ruttkaiba, második nemzetink és operánk, annyira drága lenne a jegy.
csúfosan meg fogok bukni az idő és a lustaság elleni harcokban.
szerda, december 22, 2004
nem hiszem, hogy normális dolog az iberia-tól, hogy egy barcelona-madrid retúrjegy 337 euróba kerül. pedig másfél órán belül épp hat járat megy.
figyelem-figyelem. szeretném tudni nagyon, hogy a lent szeretett svéd felnőtt-gyermekversek milyen szerzetek, ugyanis míg
a svéd gyermekversek számtalan helyen fellelhetőek a neten,
ezek csak itt. lehet, hogy butát kérdeztem.
svéd magad.
kedd, december 21, 2004
ma egy rendkívül termékeny napon vagyok túl (és a spanyol házi még csak most jön), mert a konyhában illatozik három nagy tálcán a feldíszített mézeskalácsok sora. ha nem is lesz finom (javarészt úgyis dekorációnak szántam), de nem égett oda, nem folyt szét, megkötni látszik a cukormáz, jó az illata, csak a porcukor hiányzó részét kellett volna porcukorral pótolni a kristálycukor helyett, ami miatt most kicsit csillog és pöttyös. ami így leírva még jól is hangzik (: oké-oké, kezdők szerencséje.
csoda, hogy nem várom a karácsonyt egy ilyen családban? félek attól, hogy a gyerekek tényleg ott rontják el, ahol a szüleik.
minden szkeptikus arcába:
nyertem cédét. eladom, gazdag leszek.
hétfő, december 20, 2004
nincsen veszély, csiga, nincsen veszély,
most az ujjam a szemedhez ér.
mindenki fél, csiga, mindenki fél,
hátradőlni csak az istennek ér.
azt hiszem, a blogom alapján még a valóságnál is torzultabb személyiségnek tűnök. vagy pont annyira.
beteges módon sok online nyereményjátékra jelentkeztem az utóbbi három napban, és betegesen sokat játszottam a kvizpart nevű helyen. ideje lenne meghalnom. (na jó, először megvárom a hétfőt, hogy kiderüljön, nyertem-e ausztriai utat, ingyenvacsit, carolans krémlikőrt, record express cédéket. 23-án wellness hétvégét. 30-án piazza d'oro kávét. budapest 360 albumot. persze a sorsolások java januárban lesz. szemetek.)
töltsetek
honeyball metélőst. :D
vasárnap, december 19, 2004
pénteken a volt osztályommal rúgtunk ki kissé a hámból, szalagavató okán. (ami itt nem a bálat jelenti.)
nem volt valami jó, mert a műsor alatt többször sírtam. persze szemét hatásvadászok voltak, kezdve ott, hogy szomorú zenére mindenki egyesével kiengedett az ablakon egy héliumos lufit a sejtelmesen megvilágított könyvtárból (ahol a műsor volt), na meg az egész olyan volt, hogy
egy pillanatig én magam is elhittem, hogy kár volt eljönni innen, de aztán rájöttem, hogy ők hiába váltak az évek során egy jó kis osztállyá, én ugyanúgy kívülálló lennék, mint voltam, mint vagyok a mostani osztályomban, és mint érzem magam minden egyes közösségben. akárkivel beszélek, mindig úgy érzem, hogy felveszek egy álarcot, hogy szerepet kell játszanom, vagy legalábbis figyelnem arra, mit hogyan csinálok. az élet minden pillanatában van bennem legalább egy kis hártya, ami nem engedi meg, hogy szabad legyek. erőltetettnek érzem magam, akárkivel is beszéljek. úgy érzem, hogy úgy érzi a másik, hogy hatalmas fal van közöttünk, a beszélgetés pedig kényszeredetten kínos. sokszor amiatt van ez, mert tudom, hogy a másik egoistának és beképzeltnek tart, aki felsőbbrendűnek képzeli magát, mikor rengeteg kisebbségi érzésem van.
senki sem ismer igazán. talán egy kezemen meg tudnám számolni, hogy kik azok, akik legalább egy énemet ismerik, de a másikat, harmadikat azok sem. talán az őszinteség hiányzik, magammal szemben.
csütörtök, december 16, 2004
):
ilyen a kedvem.
kedd, december 14, 2004
azelőző direkt avantgard, igenis. arra gondoltam, hogy módszerességet víve (ajj, magyar nyelv) a marketingembe, most beszámolok a legújabb üdvöskéről.
meg is lepődtetek talán, hogy nem rajongtam még torres dániel megasztáros versenyzőért, hiszen ugye spanyol az apanyelve, ésmégráadásul equadorban is lakott évekig, na most tessék, rajongok. mindjárt meg is hallgatom a számát. remekügyes.
(név persze szigorúan toldalék nélkül, benyalni a google-nak)
kár, hogy béna, és eleve tv2
blogja van, na de ami a habatortán, hogy nem tudja magának elküldeni a postokat, inkább e-mailben valakinek, aki.
a tüdőszűrőből visszafelé beszélgetve az angol angoltanárommal kiderült, hogy fiatalon végigstoppolta európát. miután franciaországot szőlőt szedni, elment spanyolországba narancsot, de épp sztrájkoltak a narancsszedők. azóta sem volt spanyolországban.
hétfő, december 13, 2004
ez. ha ez ő maga volt, akkor sem lepődnék meg nagyon, de ha nem, akkor meg hadd örüljön (:
most kezdődik a hét, de máris nemalvással indítok. meg nemtanulással.
nézzétek meg az
életvonatot, ne nézzétek meg a terminált. izéizé, fáradt vagyok.
péntek, december 10, 2004
boldog névnapot. eszembe se jutott volna.
szűk négy óra alvás után (és ebbe már a busz is bele van számítva) beérek nulladik számtechrare, erre be van szólva, hogy negyedkor kezdődik az óra. gyere korábban te, bazmeg. (nem is szeretek káromkodni, de valahogyan mindig érzékeltetni kell a kedvemet.) ésésés, mivel lemaradtam az elejéről, már nem is csinálok semmit, matekházit kellene. (az osztály részvételére jellemző, hogy ági előtt egy üres excel van megnyitva, pedig két hete accesst tanulunk)
viszont rekordot döntöttem a reggeli elkészülésben, nagyjából 15 perc felkeléstől, pisi, fogmosás, kontaktlencse, öltözés, bepakolás, fésülködés, teaivás, cipő, kabát, elindul rohanva -ig. faszt a péntekbe. hét óra plusz spanyol szegeden.
nem vagyok valami jófej, én ezt a postot is untam. biztos te is.
csütörtök, december 09, 2004
tegnap 11 órát aludtam, ma megint nem fogok négynél többet. kivéve, ha az öt percen belül bekövetkező lázmérés érdekes eredményt szül - anyu szerint süt az arcom.
kedd, december 07, 2004
figyelem, figyelem. kicsi országban élünk: ismer-e valaki kassák gimist? pesten. fontos-fontos-fontos, aki hallja, adja át. s írja meg.
na meg azt írta, hogy "ebbe benne vagyok", úgyhogy végleg eljátszotta az esélyeit.
hétvégén pest (azoknak is mondom, akik megsértődnek, mert sose szólok), januárban spanyol nyelvvizsga, vasárnap este tudott eszembe jutni, hogy hétfőig kell beérnie a jelentkezésnek. nem történt semmi elgondolkodtató vagy vicces ma, ha csak nem az, hogy véglegesen felszámoltam az évekkel ezelőtti plátói szerelmem a bóka zolcsival, mert olyan hazafias e-mailt írt levlistára, hogy ő sosem lehetne a férjem.
hétfő, december 06, 2004
ma magamtól függetlenül számolatlan venezuelai ismerősre tettem szert msn-en, a legújabb nickje
kaka.
hehehe, a megasztár-dolog teljesen bejött ;)
írta a blogkurva.
én szeretem a
kislány és gergőt, nem fordul fel könnyen a gyomrom, de a vénatépős képtől elég konkrét rosszullét kapott el. nem levegőbemondásos, hanem mindjárt-tényleg-kijön-ös.
Nincs ennél nyugodtabb éj. Ma nem folyik vér sehol a városban.
vasárnap, december 05, 2004
lófasz az egész blogba és internetbe, áá, utálom. minnyá harakirizek. blogot meg internetet, szétszaggatom. hülye voltam, de akkor is. nem is ismerem, miért érzem magam ilyen szarul?? de szarul. marhára. (ha úgy lenne érthető, nem blogot fikázott, de már annak is ideje lenne. valaki?)
hogy egy reggeli menj-a-picsába e-mail mennyire el tudja rontani a hangulatomat... régen éreztem ilyen rosszul magam. aaaaaaaaaaa.
szombat, december 04, 2004
adjatok már egy elfriede jelinek könyvet. elérte valamilyen célját, mert előtte nem is vettem észre, hogy ausztria mennyire nem okés ország. na mondjuk sosem kedveltem, de ennek az az oka, hogy németül beszélnek. hehe.
péntek, december 03, 2004
kedves permi, ha az összes szavazatot eltüntetik, akkor mind helyére beírhatják az igent (bár gondolom, a levél írója nem az igentől rettegett), és nem lesz probléma azzal, hogy melyik tűnjön el. szóval aggódj tovább a nagy jókedv helyett ;)
Megerdeklodtem a Logumkloster sulit: ha szeptemberben szeretnel kimenni, akkor 11 napos kinai ut benne van a pakliban. Az osztondij a felet allja, de mivel nekik van egy alapitvanyuk, meg tudnak tamogatni, de nem biztos. Mindenesetre a palyazatot 2005 majusig be kell adni, addig kerlek donts el, hova mikor mennel. Ha szerencsed van, el lehet intezni a Kinat.
vuhuhuhuuu (na jó ezt viktor reagálta, de milyen igaz..)
szóval azt mondtam, hogy legyen inkább ez az iskola. aztán majd sírjunk együtt, ha nem visznek kínába. (jujdeizgiiii)
69 lett a csütörtöki látogatottságom ((:
(szingli hétvége elé nézünk, nyű)
csütörtök, december 02, 2004
grrrr, de idegesít.
igazán aranyos vagy.
mikor olyat írnak, hogy "igazán aranyos vagy... :-)))" és közben azt jelenti, hogy jajdekisbutavagy, hát azt nagyon nem szeretem. mondtam a dánintézetes - egyébként tök rendes - intézkedős zsófinak, hogy mondjon már valamit nekem az utazgatós sulikról, erre írja, hogy igazán aranyos vagyok, de igazából nem utaznak, hanem csak ilyen témájú kurzusokat tartanak, jó is lenne. na akkor valami jó angolos segítségét kérem:
Travels
In the 5 months we take on several travels. The first is a trip to a very little island called "Mand?". It is so little that you can walk around the coast in 20 minutes. The second trip is to Copenhagen, where you will see the biggest danish city in 3 days. We also go on small oneday trips during the 5 months. But the biggest event is our big studytrip. In 2004 we go 12 days to China. In 2005 we go to southafrica. This a big challenge. We dont see the countries as tourists, but wish to get under the skin and learn about the country from the inside.
na jó, rögtön nem értek valamit (ennyit ugye az okosságról): két napos az önéletrajzom a bom-on, és 3725-en nézték már meg a rendszer szerint. ráadásul a többieket párszázszor. a helyes megfejtésért jár egy csoki, és még be is csaphattok, mert én nem tudom, hogy mi az.
okos akarok lenni meg intelligens, művelt...
azért jó a bólyai műhely, mert végre kisebbségi komplexusom lehet a rengeteg tehetséges ember között a sok kritika után, amit az osztályban kapok. végre én mondhatom másokra, hogy stréber, ami persze egyáltalán nem a megfelelő kifejezés. én minden vagyok, csak nem stréber, egyébként is. például a ma ellógott és holnap megírandó töri dolgozatra sem tanultam ma egy szót sem, miután egész nap itthon voltam. most elmegyek fürödni, és aztán be sem kapcsolom többé a gépet - ma. (és én úgy szeretnék okos lenni, hogy mindenhez értsek, de nem akarom az iskolai tananyagot az iskolai követelményrendszer szerint megtanulni. deutálom.)
négytagú családunk két tagja önkényesen vacsorát csinált, én nem lettem értesítve, de leballagva még megpillanthattam az utolsó két virslit úszkálni a kihűlt főzőlében. köszönöm, nem kérek. virsli fakk. nem sokat ettem ma. valamit kéne. utálom, hogy nem az és úgy van a hűtőben-spájzban, amit és ahogy én akarok. mondjuk a csirkemellet szeleteltebben is eltenném, hogy ne legyen fél nap kiolvasztani, hanem előkapom-frissensütöm. ami egyébként is a világ jó dolgai közé sorolandó. számolni fogom a napokat szeptember 18-ig. vagy legalább július 1-ig.
bartók eszter még mindig toronymagasan vezet a keresésekben...
már alig (köhöm) kell szavazat a repjegyhez, ezért kérem szíves együttműködéseteket
;) bár az ilyesmivel mindig népszerűtlen lesz az ember, de legalább már nem az én képem van kint, ez is egy ok arra, hogy.
fáradt a judy, aludni kéne, fél hét van.
na elmesélem, hogy sikerült ma is kihúzni magamat a töri témazáró alól.
először is nem aludtam el reggel, valóságos csoda, mondjuk már éjfél körül le is feküdtem. ellenben tanulni sem sikerült sokat. na de legyünk túl rajta, megírjuk,
majd legközelebb már jobban és többet és időben.. viszont nulladik órán, töri előkészítőn sikerült olyan erőtlennek, fáradtnak és hányingeresnek lennem (nincs semmi bajom, csak még nem ettem és nem alszok eleget sose), hogy végig a padon feküdtem, egy bő húsz perc ki is maradt valahogy, hopsz. óra végén viccelődött egyet a tanár, mondtam rosszul vagyok, mondta na akkor ballagj haza, jaj-jaj. mondom á, nem. mondja dee, ne szenvedjek itt, menjek haza. hát okkéé, ha ő mondja... szóval. még mindig jobb a sok hiányzás mint a rossz jegy. bólyai műhely pedig nagyon durva szerzet. ilyen húsz körüli embereknek általános jellemzőjük, hogy valami ilyesmit írnak be érdeklődési körhöz:
A sejtfelszíni receptorok fluoreszcens jelölés általi vizsgálata, különös tekintettel a sejtfelszíni PDGF receptorra.
bezzeg friedmann viktoré
diplomácia, iszlám, Közel-Kelet (jelenleg Irán különösen), Nietzsche, (politikai) filozófia, posztmodern gondolkodók, modern és posztmodern irodalom, zene (jazz, punk, klasszikus, rock, ilyesmi), gitár, politika, jómagam. örülök, hogy ilyen kis normális zseni ;)) (most mindenféle titkos adatokat kiszolgáltattam, jaj-jaj.)
szerda, december 01, 2004
a diáktüntetésre vigyen valaki magával egy videókölcsönzőből lopott életnagyságú bábut, mondjuk mel gibsont de semmiképpen se leonardo dicapriót, és írja rá, hogy judy, hogy engem is beleszámolhassanak a kétmillióba. hehe.
úgy döntöttem, hogy a kettest tűzöm ki célul a történelem jegyet illetően. de utálom... nem áll rá a seggem (ami kéne a tanuláshoz, tudjuk)
"ronda - the beautiful city
hehehehehehehe. de tényleg szép na.
én itt töröm magam, aztán a fültőmiriggyel találnak rám... nem volt szép.
