péntek, december 24, 2004

délután háromkor koppanásra lettem kész az ajándékokkal, a temetőbe még így sem vittem semmit.
remek kis kavarás volt, erre még rájött, hogy mamáéknál kaptam aranykarkötőt, miután tudják, hogy utálom és nem fogom hordani. még hozzá is tették, hogy tudjuk, hogy nem szereted, de használd. már nagykislány vagy, satöbbi. legalább valami huszonegyedik században viselhető mintája lenne. legalább ha nem a harmincas keresztanyámmal vették volna. legalább ha szeretettel adták volna, és nem azzal a tudattal, hogy úgysem fogok neki örülni. legalább rám ne próbálnák kényszeríteni a saját ízlésüket. ezek után nagy jókedvemben egy kör likőrből sem húztam ki magam.
következő nagymamánál a szokásos volt, minden ajándékot tudtam már, másik keresztanyától stafírungot kaptam (egy törölközőt), mert ők ilyenidősen már azt gyűjtötték. a stafírungot, nem a törölközőt. és milyen jó kis neve van.
itthon is kaptam stafírungot, ugyanilyen indokkal, egy randa konyharuhát. de itthon poénból. azért rémísztő. meg kaptam terhesként is viselhető fürdőköpenyt meg még jó dolgokat is. aztán hosszas beszélgetés folyt, próbáltuk meggyőzni az igazunkról a nevelőapámat, de persze nem sikerült. elárultam barcelonát, jól fogadta.