hétfő, augusztus 27, 2007
őrlődöm a vegaság és a gasztróság között. nem tartom elképzelhetetlennek, hogy egyszer egészen kihagyjam végre a husit, de ott a gasztro-énem, aki meg sipítozik, mert husiból is eszméletlen csodákat lehet csinálni. előbbire meg olyanok az indokok, hogy néha egészen rosszul vagyok a húspult előtt, hogy undorító a nagyüzemi állattartás, és hogy a vegák sokkal tudatosabban tudnak élni, odafigyelnek magukra meg ilyesmi. vagy amit bálint mondott: "tök felszabadító érzés, hogy képes voltál valamin változtatni, és elhiszed, hogy akkor másban is menni fog". na ilyesmi.
ott van mondjuk az ellentmondás a libamájjal is: nagyon-nagyon finom, ínyenc cucc, a libáknak meg nagyon-nagyon fáj. és bennem mindkét érv megvan.
a családban csak az a kaja, ami húsból van. ennek megfelelően ha a szegény kis egyetemista hazamegy hétvégén, mindig hús hússal kerül az asztalra. nekem pedig semmi kedvem hozzá, pláne hogy többnyire nem túl kreatívan vannak elkészítve, hanem csak a hús önmagáért, azt pedig sose nem kívánom.
dilemmaz. azért valószínűleg marad az eddigi állapot, húst csak ha nagyon szimpi.