szombat, október 26, 2002
Kaptam egy olyan véleményt, hogy ha ilyen voltam 15 évesen, szeretném felpofozni magam. Aláírni nem merte, de igazából elgondolkodtató, amit írt. Egyébként szerintem olyan írta, aki nem ismer, mert ha ismerne, akkor tudná, hogy nem vagyok egy szexéhes amazon (szerintem erre gondolt, mikor írt rólam), csak egyszerűen szeretnék már egy pasit, meg szeretnék legalább egy rohadt érintést, mert ez akkor is hiányzik. És tudom, hogy ez nagyon bután hangzik, de már majdnem 16. Hehe. Amúgy nemtom, de nem szeretek ennyi lenni, mert ha az ember 15 éves, akkor a társadalom kicsit elvárja, hogy a vele egykorúakkal legyen egy társaságban és egy szinten, amit én meg sokszor nem tűrök. Én nem érzem magam egy szinten a 15 évesek többségével, és most nem a nemiségre és velejáróira gondolok. Habár annyi itt a rinya, hogy ezt még lehet, hogy megfontolom... De általában más az érdeklődési köröm, mint a többinek. És akármennyire is hihetetlen, kevesebbet beszélek a pasikról, mint az engem körülvevő kortársaim. Tényleg. Mert én mostanában (osztály, ilyesmi) olyan csajokat látok, akik igenis együtt alszanak a psaijukkal (mert van nekik, 15 évesen), és másról sem megy a téma, csak a divatról, a pasikról, elővillan a 100×szép meg a Bravo meg a Cosmopolitan, és akkor kérdik, it olvasoool? Narancsot, és akkor néznek rám, hogy jó, inkább hagyjuk békén, lehet, hogy veszélyes. És tom, hogy már megint a Naranccsal példálózok, de mondhatnám azt is, hogy megkérdeztem több makói osztálytársamat is, hogy ki lett a polgármester, és egyik sem tudta. És sorolhatnám a buta érveket, de végülis nem akarok meggyőzni senkit, aki szeretett, az eztán is fog, aki nem, az meg eztán sem, és nem is kell, hogy szeressen.