hétfő, október 21, 2002
(szombat) Egyszer elegem lesz, meglátjátok. Már nem mindig érzem enyémnek az életemet. Az is lehet, hogy nem is az enyém. Az is lehet, hogy nincs is életem. Queneau mondta, hogy ő nem is élt, csak öregebb lett. Néha én is azt érzem, hogy a napok, hetek csak úgy elszállnak fölöttem, és semmit nem tettem le a világ túl kényes asztalára. Elvegetálok, és várok egy olyan időszakra, mikor jobb lesz, mikor élhetőbb lesz, amit élni kell. Lesz ilyen? Lesz, mikor azt mondom, hogy igen, nekem most, nem is csak most, hanem
mostanában, jó?
és már sokadszor megint a lehető / leginkább vagyok lelken megütve / és a vállamon keresztbe feküdve / hallom, hogy nem oké semmi bennem / és lehetetlen rendbetennem
(zs)