hétfő, szeptember 30, 2002
Fél hét. Nem tanultam. Mi lesz így velem? Lehet, hogy nem kéne tanulnom majd újságírást, a Danubiusban is sokan dolgonak úgy, meg még büszkék is rá
.
Erről jut eszembe. A hét híre:
Frekvenciát kapott a Tilos!!!
Kicsit örültem.
Persze csak Pesten, de legalább ott igen. Járok én arra, meg fogok én ott lakni
. Három év.
Jajj. De aztán lesz Est Fm meg Tilos, nem pedig csak olyan, mint itt: danubius meg sláger meg anyámkínja így, kisbetűvel.
Már egy hét sem, és megyek Kecskemétre Bankruptra, és már két hét se, és megyek Pestre médianapra!!! :))) Nagyon hiányoznak már
.
She's free (?)in the world
A massive Cosmo-reader
Independent girl
/Bankrupt/
Épp ez a kedvenc idézetem, remélem, jól is értettem
.
Any megmondta, hogy délután elkezdjük mi ketten a hugom angol-oktatását. Mert az nem létezik, hogy az óvodában megtanultak kárba vesszenek, mire sulban tanulják. Hugom harmadikos. Any meg franciás volt anno. És akkor tanítsuk így vasárnap délután angolra.
Utálom a hideget. Utálom a telet. Ma nézegettem fényképeket, és a tavaly téliek elég hangulatosak lettek. Ekkor arra gondoltam, hogy várhatnám teli reményekkel is a telet, hogy milyen jó lesz, de egyszerűen képtelen vagyok rá. Ráadásul any fel akar menni Mátrába egy októberi hétvégén, de akkor már tök hideg lesz és mindenhez lesz kedvem, csak a túrázáshoz nem. Pedig úgyis az lesz. Megkérdezte, hogy van-e kedvem. Már készültem, hogy mondom, nincs, de akkor kibökte, hogy nagyon szomorú lenne, ha azt mondanám, hogy nincs. Mit mondjak ilyenkor? Már csak egy reményem maradt: BB is nagyon tiltakozik ellene, mondván, hogy szolgálatban lesz, stb. Hátha.
Most tanulok kicsit gépelni, hogy tegyek valami hasznosat is.
Néha úgy érzem, hogy a rohadt életbe, mér nincs most velem itt x vagy y barátilag, aztán rájövök, hogy ez most lehetetlen, és akkor valami hihetetlen közlési vágy munkálkodik bennem. Közölnivalóm viszont nem sok, ezért csupa értelmetlen dolgot írok le, amire úccse kíváncsi senki. Legszívesebben csak az érzéseimet, gondolataimat, illetve a vicces/fontos történéseket írnám le. De a problem, hogy ezek mindig olyan környezetben törnek elő belőlem, mint pl az ágyam tök egyedül :( , vagy a buson hajnalban napfelkeltekor, esetleg sétálva valahol. Ekkor nincs velem internet. Ha van, akkor meg a sulban vagyok, a könyvtárban, a bankban, any munkahelyén. Ezek pedig abszolúte alkalmatlan helyek a gondolatszülésre. Ott sietnem kell úrsten, csak egy félórám van és még ezt is meg kell néznem meg azt is megválaszolnom , kapkodnom, nem tudok elmélázni. Ingerszegény környezetem van bizonyos szempontokból az utóbbi időben. És valami nagyon hiányzik (ez is
):
egy átbeszélgetett éjszaka. Sokszor elegem van a felszínes jópofizásból, megbeszélni, hogy ki kivel van és ki hogy néz ki és ki mit csinált épp. Mindenem egy éjszaka, amit egyetlen másik emberrel végigdumálok. (Arról már lemondtam mostanában, hogy
mást is csináljak éjjel valakivel) Mert akkor már van idő a felszín alá nézni, megismerni egy kicsit többet egymásból. Erre szükségem lenne, nagyon. Valaki beszélgessen végig velem egy éjszakát! Nyár óta nem volt ilyen. És nappal ez nem megy. És több embernek sem igazán. Ehhez éjjel kell, két ember és legalább 6-8 órahossza. Téma off, mert nagyon rákattantam. Hiányzik ez nekem, barátok, hol vagytok? Ne is mondjátok, tudom, hogy nagyon messze.
Tényleg elegem van a felszínes kapcsolatokból. Baráti kapcsolatokra gondolok, másmilyen nincsen nekem. És aki nem ismer úgy, mint kevesen, az azt látja, hogy folyton vihogok, mindig baromságokat csinálok, és hülye dolgaim vannak, de olyan csitris az egész. Pedig szerintem nem, és tényleg kevesen tudják, hogy néha milyen mély lélektani szántásokra vagyok képes, és milyen mélyrepülésekre. Nem vagyok az a viccescsaj folyton, ami nem jófejséget jelent, hanem állandó jókedvet stb. Valaki ismerjen már meg rendesen!
Tényleg kell nekem egy éjszaka átbeszélgetve.
péntek, szeptember 27, 2002
A könyvtárban ki van plakátolva, hogy várják a népet vmi polgári estre. A vásárhelyi polgári körök rendezik, há, milyen állat. Talán... nem jövök. Talán.
Tegnap bementem boltba, hogy veszek vajat meg kenyeret, de 500 ft volt nálam, sza vettem vajat meg egy Magyar Narancsot. Aztán hazamentem, és visszamentem kenyérért. Talán nem megyek el a polgári estre. Vagy Fábry ingyenes estjére holnap. Amit önkormányzat fizet, mégis kampányolás. Magyarul én fizetem, Lázárnak. Aki fideszes. Bazmeg.
Politika off.
"eszmeletlem gyonyoru szamomra az amit lattam beloled."
Úrsten! Ez most vicc vagy sikerélmény? Vagy túl torzak a Judy digikamja által készített képek? Ezt lumi drága írta nekem, de asszem, a sikerélmény kizárható. Na mindegy. Ilyen is van.
És nem! Most ügyes voltam. De olvas. Ez jó! Mondta, hogy locsoljak én is a Nyugatiban, de az 200 km... Hmm.
Írt nekem
Susie. Mindjárt elolvasom, hogy mit, de félek, hogy már megint én vagyok a hunyó...
csütörtök, szeptember 26, 2002
Susie Cluless rendes és én is ilyen akarok lenni hogy mindenkivel állandóan jót cselekedek vért adok meg virágot locsolok a nyugatiban.
Ma tök egyedül lehetek végre itthon. Mamám és hugom nagyon szerette volna, ha náluk alszok, de erre vártam egy hete. Mikor üvölthet a zene, mikor nyugtom van.
Mivel hóvége van, és amúgy se vásároltunk be már több napja, semmi sincs itthon. A vacsoradolgot megoldandó főztem azért egy kis tésztát, aztán nem tudtam eldönteni a sok lehetséges feltét közül, hogy melyiket szeressem kevésbé, így a felét ketchuppal (utálom ö-vel ejteni), a másik felét lekvárral és porcukorral maszatoltam össze. Borzalmas volt. Tisztára mint egy felszereletlen albiban.
Nem igazán értem, hogy média szakos 17 éves ember hogy lehet olyan, mint némelyik oszttársam. Ma NT-ről olvasott fel egy cikket tanár, és akkor mondja, hogy Magyar Narancs, le kellett írni füzetbe, és akkor benyögik, hogy "milyen Narancs?" Kiakadás. Ja, médiatanár meg mondja, hogy a narancs szeptemberi száma. Mintha ez egy kicsit tág megfogalmazás lenne
Volt ma újságos megbaszélés is, hát, egy-két dolog fura. Példul ha én tavaly szinte egyedül képes voltam arra, hogy havonta legyen egy sulújság, akkor egy 20-30 fős gárda miért csak évi kettőt tud összehozni? Nem jó ez így, hogy tanár intézi/szervezi a dolgokat. Nagyon érződik az egészen egyébként. Nem mintha az enyém jobb lett volna, de akkor is gyakrabban kéne.
Tegnap ketten is hívtak, hogy menjek ma Trainspotting vetítésre Filmklubba az ex-sulimba, de nem tudtam idő hiányában, mert kissé későn értem haza. Rossz ez
.
kedd, szeptember 24, 2002
Beteg vagyok. Nagyon fáááj! A kurva életbe...
Reggel any távozott kicsiny citynkből. Ez azzal jár, hogy most 5 napig nem lesz itten csinálva semmi. Nem lennék a magam férje. Hazajöttem, vacsora gyanánt bedobtam egy almát, két csokit, egy fél zacskó sós extrudált kukoricarudacskát, magyarul kukit, majd még egy almát, aztán meg egy bébirépa konzervet. A végén már kicsit rosszul voltam, no de sebaj, azért legyűrtem. A következő 5 nap az egészséges táplálkozás jegyében fog telni. Szomorúan néztem a teára, mert ha elfogy, hát, senki sem fog csinálni helyettem. És spóroltam az edényekkel, nehogy mosogatni kelljen. A mosógépet nem tudom kezelni, szal azt el is lehet felejteni. (Na jó, kézzel mosok, ha kell.) Viszont miközben mindezen borzalmakat a szervezetembe juttattam, gagyi talkshowkat néztem, szétröhögtem magam, de konkrétan. Mikor kiderült, hogy a csávó is csalja a csajt meg fordítva, de egyik sem tudott a másikról, és akkor mondja ott a Mónika, hogy háhá, mindketten megleptétek egymást
! Erre a srác: olyan, mint a karácsony.
Ma óriási sikerélményem volt, mert a magyartanár szünetben szólt, hogy hát milyen király az esszém, meg hogy helyesírásilag is korrekt (nem úgy írtam, mint a blogra
:) ), és hogy nekem ezt majd fel kell olvasnom, meg kérdezte, hogy szeretem-e az irodalmat. Mondtam nagyon.
Végre visszakaptam Kittitől a Cheer up!ot, holnap viszem neki a Why do they rock so hard?-ot. A csaj rákattant a Reel Big Fishre. Ezt már szeretem. Amúgy múltkor volt egy részlet a tévében a Sugarloaf új számából, a Girlfriend-ből, és az a 10 másodperc elégé hajazott a RBF-re. Mekkora divat lett.
Há.
Amúgy sztem azért tetszett a magyartanárnak az esszém, mert a szexuális forradalom volt a legelső kifejezés.
Most nemtommilyen-lelkiállapotban vagyok. Olyan semmilyenben. Olvastam egy olyan blogt, amit még nem: mogyoró. Júni óta nem lett frissítve. De vegyes érzelmekkel gondolok rá, mert van, ami teccik:
"A fotel:
Pár hete szeretkeztem benne, tüzelő kutyám összevérezte, kimostam, pár napja dühöngő őrjöngésemben apróbb darabokra törtem, majd sietve meghegesztettem, tegnap pedig egy híres francia filmrendező ült benne egy két órás rádióműsor résztvevőjeként..."
Végre befejeztem Palotai Boristól a Kegyetlen ifjúságot. A végére persze meghalt a főszereplő
. Nemtom, hogy kiknek szól ez a könyv tulképp. Nem egy lányregény, nem a legkönnyedebb szöveggel, de szólhat felnőtteknek egy 13 éves árvalányról íródott könyv? Legalábbis pont ez. Nemtom. Én még nem vagyok felnőtt. De szerintem felnőttnek se leszek teljesen olyan, mint a többi felnőtt. Szerintem gyereknek se vagyok olyan. Ha ezt mások nem is tudják,
micsoda asszociációs sorozat volt ez
.
Jövő héten lesz a suliújságnak megbeszélése. Mondta a médiatanár, hogy reméli, akarok írni, meg hogy majd beajánl. Ma megnézegettem a tavaly főszerkesztésem alatt elkészült sulújságokat, és büszke voltam magamra. Nem azért, mert annyira jók, hanem mert szinte egyedül küzdöttem érte és csináltam, pedig nem sok dolog mellett tudok kitartani.
Tök jó a média szakon, hogy ez főleg mozgóképkultúra, tehát filmelemzések satöbbi, és egy csomó nagy kultfilmet meg fogunk nézni
órán. Idén példul a Kifulladásig-ot Jean-Luc Godard-tól, a Szegénylegényeket Jancsó Miklóstól (erről jut eszembe, hogy olvassátok el Hernádi Gyulától a Jancsó Miklós szeretőit), Luis Bunuel Föld, kenyér nélküljét, ami 1932-es(!), a Családi tűzfészket Tarr Bélától, Gothártól a Megáll az időt, ami állítólag tök jó, aztán meg médiából a reklámokat és a klipeket veszük.
szombat, szeptember 21, 2002
Huh. Ma délelőtt hazajött BB- 3 hét után. Nem hiányzott
. Hétfőn viszont elmegy any 5 napra valami erdei iskolába. Hugom mamáéknál. Végre nyugalom
.
Az előbb jöttem a Kossuth térről, ahová el kellett vinnünk hugomat, merhogy mondták, hogy fellép a kórusuk. Részleteket nem közöltek. Aztán kisült félórás csúszás után, hogy a város sok kiskórusát összecsődítették, és akkor most nekik közreműködniük kell Lázár (fideszes országgyűlési képviselő, polgármesterjelölt) kampányműsorában. Én ezen a ponton eljöttem, inkább tanítom majd mindjárt uncsitesóm az angol ábécére. :)
csütörtök, szeptember 19, 2002
Tegnap médián megnéztünk egy tök jó filmet. A címe volt: 1984. Sztem sokan ismerik, Orwell bácsi írta regényét 1948-ban. Nekem tetszett, én magyaráztam utána az osztálynak. Bár az uccsó negyedóra jövő hétre maradt.
Háhá, ismerkedünk a kijelölés rejtelmeivel. Zsomboréknak van netjük. Éljen!
Kurva élet a Wordbe. Most nem a programra haragszok, hanem hogy mér kell ilyet tanulni mostan nekünk???
Ma reggel felemelő élményben volt részem: láttam igazi napsugarakat, olyanokat, amilyenek a gyerekrajzokon vannak. Csudaszép volt. Megvan a koránkelés előnye: már szeptemberben tanúja lehetsz a napfelkeltének.
kedd, szeptember 17, 2002
A múlt heti, tehát a jelenleg aktuális Narancs uccsó tartalmas oldalán most különösen tetszenek az összeválogatott hülyeségek. háhá. Olvassátok el. Az Usztics egy állat.
csütörtök, szeptember 12, 2002
Tegnap óta senki sem írt nekem. Még egy árva hirdetés sem jött, pedig lehet, hogy most még azt is elolvastam volna, hogy nekem milyen jó lenne, ha Titiana szexoldalát megnézném én.
Meg senki sem frissített.
Judyt kivéve, de délelőtt már azt is elolvastam. Elég hardcore dalszöveget írt. Sejj.
Tegnap kaptam 5, azaz öt levelet. Az egyiket Somi Judytól. Tök aranyos volt, és elmondott nekem egy nagy titkot is. Többet is. Amit csak a családja meg én tudunk. Ez tök jó érzés. Azt mondta, szeret engem... hát én is szeretem a Somit. Tök jó átölelni, mert olyan baromi vékony :) Régen láttam már... Júli óta nem. :(
Annyi embert szeretek, és néha azt érzem, hogy csak elpazarolom mindenkire a szeretetemet, aztán meg mindig én szívom meg. Any szerint nem kéne ennyire odáig lenni a barátaimért, mert már így is csalódtam épp eleget. Ebbe belegondoltam, és igaza van. Emiatt elég rosszul éreztem magam egy darabig. Szükségem van arra, hogy szeressenek, meg hogy ezt mondják is nekem. Ezért tartom a barátaimat :)
Tök jó azoknak, akik névtelen blogot írnak. Mondjuk az egy kicsit személytelen is, én azokat szeretem olvasni, akiket ismerek. És én is azért kezdtem el, hogy az ismerősök olvassák. Tehát én nem játszhatom meg magam és nem hazudhatok. Bár szerintem a névtelen bloggerek sem teszik ezt. De akkor is, sokkal egyszerűbb névtelent írni. Kittinek elmagyaráztam, mi az a blog. És ma hoztam neki egy Reel Big Fish CDt. Talán fejlődőképes. Valakit muszáj punkra szoktatnom. Kíváncsi rá, mi az a ska. Szal mondtam, megmutatom. Osztom itt az észt... Hehe.
Nem szeretek csitri lenni. De nincs mit tenni.
Szövegszerkesztést tanulunk. Tavaly egy egész rohadt újságot tördeltem. Nem kaphatok felmentést???
szerda, szeptember 11, 2002
Állítólag drága ex-igazgatónőm azzal kezdte az évnyitót, hogy dumált a Big Brotherről, s mondta, hogy "aki ezt a kultúrszennyet nézi, az számíthat isten büntetésére". Na, ezért jobb ez a suli. Itt házinak adták fel. Háhá.
szombat, szeptember 07, 2002
Elmentek a festők, amiért itt kellett ügyelni a bankban. Majd jönnek vissza... De én akkor már nem leszek itt, mert jön a váltás. Ma nem reggeliztem, aztán itt Edkétől kaptam almát meg kekszet. Ez jó tudott lenni, mert reggel nagyon utáltam anyt, s nem volt kedvem otthon lenni még a reggeli idejére sem. Most meg nincs kedvem hazamenni hozzá.
Amúgy hétfőnként 5-6ig lesz gitárom. Csak heti egyszer :(, de azért elindultam a helyes úton. Még vennem kell füzetet, el ne felejtsem. Mikor kicsi voltam, anyék nem szorgalmazták, hogy hangszeren tanuljak, én meg eléggé ellene is lettem volna a dolognak. Később már lett volna kedvem hozzá, de akkor meg már azt hittem, ilyen idősen nem lehet elkezdeni, vagy legalábbis nem érdemes. Most meg vagyok annyira bolond, hogy nekem akkor is meg kell tanulnom gitározni, s elkezdem.
Theatral baromi romantikusan tud írni a szerelemről. Én nem is tudom, de baromi sokat is. Nem tudtam az egészet elolvasni... Mindenesetre én akkor sem lennék buzi, asszem. Hm. Pedig így tök jól hangzik. Vannak emberek, akik úgy tudnak írni, hogy mindent beveszel tőlük, azt is, hogy jó melegnek lenni, mikor egyéblént te nem vagy az. Komolyan. Az ilyen embereket egyébként mindig is csodáltam. Én is úgy akarok írni, hogy minden tök jónak hangozzon az én tollamból (képzavar? huh.). Egy újságírónak az nem ártana.
Any baromira elviselhetetlen pár napja. De már nem csak velem, hanem hugommal is, pedig ez nem megszokott dolog felénk. Nasza any baromi ideges rám. Minden baj. Egy darab jó szava nincs hozzám. Ma eggel úgy jöttem el otthonról, hogy szó szerint gyűlöletet éreztem. Talán elmúlik. Rossz az ilyen. Az ember ne gyűlölje az anyját, még egy nap erejéig se.
"Lefekvéskor mikor a párnára teszem a fejem, már nem peregnek üvöltve a képek ahogy látom a csendes mosolyukat az új párjával, nem szorul össze a gyomrom amikor azokat a szexcsatákat látom kettejük közt, amiket velem vívott egyszer ( és talán már nem is emlékszik rá, milyen fantasztikusak voltak ), nem riadok arra éjjel hogy nem tudom elfogadni : a Péter és a Márk összetartoznak és a Péter és a
Gábor már NEM. Elfogadtam."
Most látjátok, nagy blogidézgetős korszakom van. De most ráérek sok új blogot felfedezni, sza igen.
Tegnap amúgy rengeteget írtam, legalább 4 oldalt wordben 16os fonttal, de már nincs kedvem kirakni, mert elavultnak érzem, meg nem vagyok biztos benne, hogy feltétlenül beszélnem kell itt az én szexuális abberrációimról.
"A hugom megint meglátogatta a kérót - nem egyedül. Ott felejtette a harisnyatartóját. Soha nem szokott nyomokat hagyni, gondolom érzi, hogy akármilyen atom-laza vagyok, nem örülnék neki túlzottan. Meglepő darab egy ilyen harisnyatartó, beleüvölt az arcomba: itt szex volt! És nem te voltál:)
Azért nem semmi, hogy a keresőszavaim között a "nagy mellek" vezet!"
Ez
Suematrától részlet.
hétfő, szeptember 02, 2002
Mindjárt megy a buszom. Első nap a sulban. Nem találom az övemet. Az élet apró borzalmai.