kedd, szeptember 24, 2002
Reggel any távozott kicsiny citynkből. Ez azzal jár, hogy most 5 napig nem lesz itten csinálva semmi. Nem lennék a magam férje. Hazajöttem, vacsora gyanánt bedobtam egy almát, két csokit, egy fél zacskó sós extrudált kukoricarudacskát, magyarul kukit, majd még egy almát, aztán meg egy bébirépa konzervet. A végén már kicsit rosszul voltam, no de sebaj, azért legyűrtem. A következő 5 nap az egészséges táplálkozás jegyében fog telni. Szomorúan néztem a teára, mert ha elfogy, hát, senki sem fog csinálni helyettem. És spóroltam az edényekkel, nehogy mosogatni kelljen. A mosógépet nem tudom kezelni, szal azt el is lehet felejteni. (Na jó, kézzel mosok, ha kell.) Viszont miközben mindezen borzalmakat a szervezetembe juttattam, gagyi talkshowkat néztem, szétröhögtem magam, de konkrétan. Mikor kiderült, hogy a csávó is csalja a csajt meg fordítva, de egyik sem tudott a másikról, és akkor mondja ott a Mónika, hogy háhá, mindketten megleptétek egymást
! Erre a srác: olyan, mint a karácsony.
Ma óriási sikerélményem volt, mert a magyartanár szünetben szólt, hogy hát milyen király az esszém, meg hogy helyesírásilag is korrekt (nem úgy írtam, mint a blogra
:) ), és hogy nekem ezt majd fel kell olvasnom, meg kérdezte, hogy szeretem-e az irodalmat. Mondtam nagyon.
Végre visszakaptam Kittitől a Cheer up!ot, holnap viszem neki a Why do they rock so hard?-ot. A csaj rákattant a Reel Big Fishre. Ezt már szeretem. Amúgy múltkor volt egy részlet a tévében a Sugarloaf új számából, a Girlfriend-ből, és az a 10 másodperc elégé hajazott a RBF-re. Mekkora divat lett.
Há.
Amúgy sztem azért tetszett a magyartanárnak az esszém, mert a szexuális forradalom volt a legelső kifejezés.