csütörtök, szeptember 26, 2002
Ma tök egyedül lehetek végre itthon. Mamám és hugom nagyon szerette volna, ha náluk alszok, de erre vártam egy hete. Mikor üvölthet a zene, mikor nyugtom van.
Mivel hóvége van, és amúgy se vásároltunk be már több napja, semmi sincs itthon. A vacsoradolgot megoldandó főztem azért egy kis tésztát, aztán nem tudtam eldönteni a sok lehetséges feltét közül, hogy melyiket szeressem kevésbé, így a felét ketchuppal (utálom ö-vel ejteni), a másik felét lekvárral és porcukorral maszatoltam össze. Borzalmas volt. Tisztára mint egy felszereletlen albiban.
Nem igazán értem, hogy média szakos 17 éves ember hogy lehet olyan, mint némelyik oszttársam. Ma NT-ről olvasott fel egy cikket tanár, és akkor mondja, hogy Magyar Narancs, le kellett írni füzetbe, és akkor benyögik, hogy "milyen Narancs?" Kiakadás. Ja, médiatanár meg mondja, hogy a narancs szeptemberi száma. Mintha ez egy kicsit tág megfogalmazás lenne
Volt ma újságos megbaszélés is, hát, egy-két dolog fura. Példul ha én tavaly szinte egyedül képes voltam arra, hogy havonta legyen egy sulújság, akkor egy 20-30 fős gárda miért csak évi kettőt tud összehozni? Nem jó ez így, hogy tanár intézi/szervezi a dolgokat. Nagyon érződik az egészen egyébként. Nem mintha az enyém jobb lett volna, de akkor is gyakrabban kéne.
Tegnap ketten is hívtak, hogy menjek ma Trainspotting vetítésre Filmklubba az ex-sulimba, de nem tudtam idő hiányában, mert kissé későn értem haza. Rossz ez
.