péntek, szeptember 30, 2005
cukros meleg tejet iszok, mint a menzán uzsonnára. mert az automata elromlott, és még szerencse, hogy magam elé engedtem egy helyes kis paskót, amíg az apróimat kutattam fel, mert így ő szopta be, hogy poharat nem adott a gép, csak kinyomta a kapucsínóját. mókás volt.
tamás, én olyan beteg vagyok ma, hogy nincs az az isten, hogy elmenjek hozzátok abszintozni. ti esetleg eljöhettek ide, de én egy lépést se.
g. mellesleg nem szeret külföldre utazni. sosem lesz a paskóm. na meg a barátnőjét se dobta még ki. de elhívott szilveszterezni. mwhaha.
éss ma találtam titkos utat a koli körül, amivel el lehet kerülni a veszedelmes főportát, ha valakit felhozok dugni. vagy csak úgy.
(-;
andorral azt tervezzük, jövőre hogyan stoppolunk törökországba.
és megfáztam, mint a szél. nem mintha ez bárkit érdekelne, valószínűleg. hiszen most minden második ember meg van fázva.
(viszont volt kétórányi kalandom az esővel, a sötéttel, a hideggel, a beázott topánnal, a bkv-val és az eltévedéssel. és a kétségbeeséssel és...)
el akarok menni isztambulba. első számú jelölt a kíséretemre b., akinek már augusztusban beígértem egy külföldi utat, "mert a barátnőim mind unalmasak és bénák, és senki sem akar jönni velem, te meg ilyen belevaló vagy", ez pedig legyezgetett annyira, hogy felelőtlenül ígérgessek. egyébként is, b. cigizik, borzalmas úti- és lakótárs lenne, nemigaz? kettes számú g., akinek ezt holnapi villámrandinkon fogom bedobni, és nagyon meg fogok lepődni, ha nem hökken meg. b.-t mellesleg egész nap hívtam, és nem vette fel. végül otthon kerestem, anyukája pedig: "a barátjával van, sürgős? mert olyan jól elvannak..." nem, bazmeg, ide ne hívd, dugjanak csak nyugodtan, de ha nem adod át a tetves üzenetemet neki, hogy hívjon vissza, akkor megsúgom a közös fodrászunknak, hogy a háta mögött kurvának nevezted. (tényleg, el kéne menni fodrászhoz.)
ha a kettő közül egyik se, akkor majd felajánlom mindenki másnak a remek lehetőséget.
a szomszéd szobával szimbiózisban élünk pár napja, etetjük egymást, festés miatt nálunk van a számítógépük, most néztünk meg az ambrussal két buta vígjátékot (megkértem, hogy semmiképpen se valami agyat megterhelő filmet válasszon), kaptam hozzá söröt, itt felejtették a kivijüket is, de megették a rosszízű kókuszos baszom felét. meg tegnap k. maradék babfőzelékét. de kaptam csokit is.
g., gyere velem isztambulba.
hétfő, szeptember 26, 2005
keresztanyám bankjánál van számlám, és belelát a költéseimbe, ami elég rossz. pl látja, hogy a laptop árának a felét elköltöttem.
szombat, szeptember 24, 2005
hogy lehet valaki 30 éves? azt hiszem, én kétségbe lennék esve. boldog szülinapot, viki.
mmmm...
ihh.
nem mondok többet.
péntek, szeptember 23, 2005
ez egy olyan nap, hogy mindenkivel lennem kéne, ezért mindenkivel keveset leszek és kések és ilyesmi.
már megint fáj a bal hónaljam. a rák fáj?
csütörtök, szeptember 22, 2005
az anti-blogday mekkora egy faszság... mintha egész nap csak bloggolnék, és egyáltalán nem olvasnék könyvet vagy mennék vacsorázni. tíz perc múlva is megyek, online megbeszéltük tamással. és mindig elmosogatok. a porszívó viszont lecsapja a biztosítékot. és nincs is kedvesem. meg tegnap se írtam. (sőt, ami a durva, hogy netes házban voltam, és be se lett kapcsolva a gép.)
hikben áramszünet volt egy pillanatra, így a mellettem ülő lánynak többórás, szakdolgozatnak kinéző dolgon való munkája veszett el, nekem csak egy testes blogbejegyzésem.
amiben kitértem arra, hogy a t-mobile sms-hírszolgáltatásában 18:39-kor már múltidőben emlegettek 12000 biciklist, ami milyen már, de a számot elhiszem, mert legalább a felét láttam a múzeum körúton fél hatkor tíz perc leforgása alatt. szomorú is voltam így kétlábon.
elmeséltem még, hogy leadtam az indexem 36 kredittel,
szopni szívni fogok rendesen.
még egyetemről leírtam, hogy kedvenc tárgyam a jelentéstérképészet, legkevésbé kedvenc a spanyol nyelvészet és a nyelvgyakorlat, a nyelvgyakorlat mondjuk csak azért, mert buta vagyok hozzá. a nyelvészet ezenkívül unalmas is. az irodalomtudomány is, de azt ma már sikerült jegyzetelnem, ellentétben a nyelvészettel.
ennél sokkal izgalmasabb dolgok is történnek velem, de azt nem írom le. höhö. ha megkérdezed, valószínűleg akkor se.
kedd, szeptember 20, 2005
annyi kreditet vettem fel és annyi egyetem melletti hülyeséget vállaltam be, hogy le se merem írni, mert úgyis csak kiröhögnétek és legyintenétek, hogy ezt úgysem tudom megcsinálni, persze a legfőbb ok az, hogy én is tartok attól, hogy ezt nem tudom megcsinálni. csak egy félév. csak egy fél év. 15 hét. már kettő eltelt. meglesz. basszameg, muszáj meglennie.
a hülye zenészek fogják be, letöltöm a zenéiket, és akit igazán megszeretek, azoknak fizetek a koncertjeiért, viszont randomra nem fogom megvenni a noname együttes lemezét négyötezerért, és utána még koncertre se fogok menni.
az pedig igen remek koncepció, hogy az összes metróaluljárót teleragasztották az autómentes nap plakátjaival, amin még arra is felhívják a figyelmet, hogy ne parkoljunk mostanában az andrássyn. jó. nem fogok.
de ezek annyira triviális dolgok, hogy már biztos benne voltak az összes blogban, amiket nem olvasok mostanában.
hétfő, szeptember 19, 2005
párizsi a milánóiban. de legalább olcsó volt. mindegy, a koliban van még hortobágyi palacsinta, hogy további földrajzi nevekkel dobálózzak.
szombat, szeptember 17, 2005
ha valaki tud nekem adni csütörtökre egy biciklit, akkor jelezze.
ma ismét bebizonyosodott, hogy már messziről kiszagolom az ellenséget.
régen sosem voltak keresőszavaim, csak judy meg judyjudy, de a héten valahogy ez megváltozott. olyan mosolyogtató dolgok vannak, mint
titusz barát, OR nő, OR gyermek, OR apa, OR rajongó - azt hiszem, ellenfelem akadt. a másik aranyos a
csókolózás tanulás - nemrég kaptam meg, hogy érdekes a technikám, úgyhogy ne tőlem tanulj.
városunkban a kálvin jános teret egyszerűen jános térnek hívják. mintha
petőfi sándor meg
kossuth lajos tereket emlegetnénk. ugyehogy nem szoktunk.
ha valaki olvas egy könyvet (buszon, etc), feltétlenül meg kell tudnom, mi az.
volt még egy harmadik dolog, ami eszembe szokott jutni, de azt elfelejtettem.
nincs már kedvem laptopot venni, az az igazság.
péntek, szeptember 16, 2005
elmehetnék 30k-ért egy hétre dániába busszal, ennek nagyon megörültem, de aztán megnéztem, és ugyanennyiért bármikor repülhetnék is.
a dánintézet és a dánok módszeresen csinálnak belőlem hülyét.
Hi!
I got your email from Sofie, from Det Danske Kulturinstitut. She did not tell me, if you speak Danish, so I thought I'd better write in English. She wrote me, that you would be interested in coming to our school. That sounds great. But she said in 2007?? She means 2006, I guess?
I would also ask you to kindly write something about yourself to me. Thanks.
Looking forward to hearing from you.
Kind regards,
Ida
ugye szerintetek is azt jelenti ez, hogy zsófi hülye volt, mikor azt mondta, hogy 2006-ra nincs hely? most 'kedvesen írtam neki valamit magamról'. meg hogy necces lesz halasztani, nemtom lehet-e egyáltalán majd. attól tartok, nem.
csütörtök, szeptember 15, 2005
tényleg nem érdekelnek a blogok. itt olvasom őket, átugrok tíz sorokat, és már mennék fürödni, de még lelkifurdalok, hogy én köcsög, engem nem érdekelnek, és lemaradok az életükről. hát kit izgat?
holnap be kéne menni a volt sulimba. nu, te nem leszel itthon? és latin szótár, emlékszel! (-;
ja és haha: találkoztam ping-winnel. épp a róla elnevezett állatnak keresett nevet az asztaltársaságunknál. igaziból is szőke.
ezt a napot csak az mentette meg, hogy a katalán lektor és a latintanár igen jó pasik, különös tekintettel az elsőre, mert ő még spanyolul is beszél, mmm, és az milyen szép és jó.
aztán elhozott a volvós, közben szokás szerint telefonált, és még néhány út, és megkaphatok valami mba diplomát vagy mit, mert igen tömény képet kapok az üzleti életéről. aztán felvettünk egy stoppost szeged előtt 30 km-re, erős kocsmaszagú negyvenes, és szerintem elsőre kicsit meglepték a százötvenmilliók... na
ennyire menő. aztán majdnem elvállaltam a gyerekei bébiszittelését.
na, ilyesmi. lehet, hogy már sosem gyógyulok ki a 15 évemből. egyébként ma jól elfáradtam. és főleg agyilag. de nem fejtem ki.
tegnap valaki megfogta a seggem, míg egy másik lánnyal táncolt. gyorsan helyet is cseréltem sz.-szel. őt már nem fogdosta. biztos mert neki is fasza van.
szerda, szeptember 14, 2005
nem mondhatjuk, hogy nincs a blogger kommentnek humora, a verifikáló karakterek azt mondták,
aasses. sajnos nem tudtam prntscrn publikálni.
most játsszuk azt, hogy újra 15 éves vagyok, mikor a blogot kezdtem, csak kevesebbszer használom majd, hogy zsír, de mostanában nem tudok jól írni. tehát.
mindazoknak, akik aggódtak értem:
képzeljétek el, tegnap feljött a reni, és kiderült, hogy a többiek nem is tudtak arról, hogy írt nekem sms-t, és nem is akarnak már rég a renivel lakni, csak egy régi kósza ötlet volt, és mindkét k. ragaszkodik hozzám, bár biztos a nagymama sütije is belejátszott, pedig már le is dumáltuk a renivel, hogy oké, én akkor nem állok közétek, aztán a másik kettő megmentett, hogy nem megyek én sehova. hát szóval ez van. pedig a másik szinten jobb volt a fürdőszoba.
update: a postolás pillanatában belépett reni a gépterembe, pedig van 10ezer bölcsész.
hétfő, szeptember 12, 2005
a bátjám főzött nekem paris kápit. melegitette inkább csak. nincs hosszú i a helyén.
nagyon örülök, hogy bölcsész vagyok, tényleg, tök jó dolog. nem lenne kedvem mindenféle hasznos dolgot tanulni. eddig minden tanáromat tegezni kell.
beszéltem ma a litván lektorral, nagyon vicces és aranyos ember, és feltehetően buzi.
egyszer ki kéne próbálni, milyen, ha nem az éjszakai busszal megyek haza. ma kipróbáltam, milyen, ha egész nap nem iszok sört. bár tamás ajánlgatott valamit, de már csak 20 perc van a napból.
holnap is lesz három afrikanisztikám.
vasárnap, szeptember 11, 2005
hogy ne panaszkodjak a sok pozitív visszajelzésről, az előbb kaptam egy sms-t.
szia, reni vagyok, és szeretnék veled beszélni a szobával kapcsolatban, mert katával már tíz éve barátnők vagyunk, és nagyon szeretnénk együtt lakni. puszihát ez fasza, igazán jól esett, főleg miután kifestettem a falat meg lefestettem a polcot meg elintéztem a hűtőt meg kiragasztottam a kiragasztanivalókat. egész jó szobába kerültem, egész jó szobatársakkal, és le merem fogadni, hogy reni szobája szar.
aarghgg. nagyon jól vagyok. puszi.
muszáj ezentúl moderálnom magam, mert már többen a szememre vetették, hogy úgy viselkedek, mint egy 18 éves.
mégis jobb volt, amíg nem írtam blogot.
szombat, szeptember 10, 2005
emberek butaságokat írnak a linkemhez és próbálnak meggyőzni, hogy pedig szép vagy te butus, más emberek szerint whos that lucky one? de nem lucky one, mert nem igazán hatja meg az egyet a dolog, sőt teljesen érdektelen. még ugyanez, aki hát hogyhogy nincs paskóm és miért nem játszottuk végül a magyaros üdvözlős seggrepacsis játékot, mert ő bizony szívesen. hát megütnél? nem-nem, just smoothly touching, or is that a problem? aztán itt volt még ma megint mástól egy baráti dobtad a paskódat? akkor dugunk mosmár? meg hogy tetszettem neki a reptéren. aztán ott van az a szerdai dolog, a tudodkivel a tudodmi, nem is, ezt nem is tudja senki, és ez már így is marad. meg a kedd, ugye hát a lucky one szobatársa tud velem részegen kézenfogva sétálgatni gyros érdekében, ja és még a nagymamám szerint is remek lány vagyok, aliz is azt mondta kérdésemre tegnap, hogy belémszeretne, meg k. is kedden, egy hete mindenki ilyen geci pozitív dolgokkal traktál baráti alapon, általában kérés nélkül, csak a lucky one nem, elbaszott egy dolog ez, én mondom.
nem ízlik az itthoni csapvíz. hát így kezdem megszokni, sőt, megszeretni a kolit.
Add tovább - page 23 játék
1. Ragadd meg a hozzád eső legközelebbi könyvet
2. Csapd fel a könyvet a 23. oldalon
3. Keresd ki az ötödik mondatot
4. Tedd közzé a szöveget az oldaladon ezekkel az instrukciókkal együtt.
"Szítsuk fel a tüzet, és az így nyert helyen ízlésesen helyezzünk el lassú tűzön főtt borjúmirigy-karikákat."(Boris Vian: Tajtékos napok)
(nem szakácskönyv...)
én
abszinál találtam.
kedd, szeptember 06, 2005
hogy őszinte legyek, mostanában tök nem érdekel ez a blog. másoké meg még ennyire sem. lemaradtam litvánia alatt, és nem érzem a késztetést, hogy bepótoljam, vagy visszakapcsolódjak. inkább az érdekel, hogy hogyan fessem ki a szobámat, hogy milyen gagyi tárgyat vegyek még fel, hogy meglegyen legalább nyomorult 25 kredit (word kezdőért harcolok), ha már olyan kevés alapozótárgy van, hogy hogy fogom túlélni a csütörtököt, amikor reggeltől estig folyamatosan lesz órám, persze nyilván túl fogom, mint mindenki más is. erősen beszélem le magam a huszadik idegennyelv felvételéről, nyüsszögök minden alkalommal, amikor meglátom a griffet, pedig még nem is lakik ott, aki ilyenkor az eszembe jut, hogy majd ott fog lakni, ott majd így lélegzik és eszik és alszik, látom majd az épületet, nyünny.
szobatársaim k. és k., k. egész jófej, k. viszont kis sárga cetliket ragaszt a dolgokra, és ráírja, hogy tiszta vagy nem tiszta, attól függően persze, hogy letakarította-e már. és még vannak hasonló dolgai, de legyen ennyi elég. aki akar, meglátogat.
(és nyünny. erre mostanában sokat gondolok.)
vasárnap, szeptember 04, 2005
oké, nem tudtam szépen berakni a bannert, de arra a bő két hétre nem baj, ha kicsit szétcsúszik a blogom.
nincs kedvem felmenni a koliba. remélem, legalább sör lesz, de valahogy nem bízom benne.
már betelt egy oldal az indexemben, de még mindig csak 17 kreditnél tartok.
na ilyenek mennek.
leírnám, hogy mit hallgatok, de az túl beszédes lenne, amit most az egyszer nem akarok. egy puf-nótáról van szó.
Csijjag: sztem eltesnek lenni olyan advanced eletforma, ami utan logisztikabol minimum diplomat kene kapnotok
csütörtök, szeptember 01, 2005
na elmagyarázom.
mi vagyunk az utolsó kreditrendszeres évfolyam. még ki se futott az első, akik használták, de már megszüntetik. ez több fincsi dologgal is jár. az egyik, hogy nem lehet halasztani. nem csak most, hanem a négy vagy öt év alatt egyáltalán nem. illetve halaszthatsz, de utána nem hirdetik meg többet a tanegységeidet, azt baszhatod. nincs következő évfolyam, kábé egy esélyed van, heló.
aztán mi van, ha jövőre mondjuk szeretnék egy másik szakot a mostani mellé, és újrafelvételizek? hát akkor én már romanisztika szakos leszek, nem spanyol, és SEMMIT nem ismernek el az eddig megcsinált dolgaimból.
erősen ügyesnek kell lennem, hogy dánia meglegyen. meg egyáltalán, üljek itthon a seggemen 4 évig??
kimentem integetni lórinak meg tamásnak a frissen nyitott ferihegy egyre, megittam két pohár pezsgőt, és elloptam egy lufit, amit elhoztam a mesternek.
hazaértünk, ezt már biztosan tudja mindenki. beiratkoztam nagy sikerrel, bár azért ezt mégsem mondanám, mert belépve a terembe kapott mindenki névreszóló borítékot, hogy abban az index meg a csekk, vegyük ki, én azzal a lendülettel felnyitottam a borítékot a végén, erre kiderült, hogy már a hosszabbik végén fel van. és igen, abba még vissza kellene pakolni, ráragasztani a fényképemet, visszaadni, és abban majd tárolgatnak nekem mindenfélét. hát remek, még szerencse, hogy a kódnak csak az első számjegye lett oda (: nagyon örültek nekem. (de később láttam, hogy nem én voltam az egyetlen balfasz. mwhaha.)
valaki mondja meg nekem, hogy felvehetem-e a litván nyelv egyet, és hogy ott megtanítanak-e litvánul, vagy mi lesz. de főleg hogy felvehetem-e. szerintem nem, és szomorú leszek. nagyon bonyolult még nekem ez a rendszer, sőt leginkább érthetetlen, hogy minek van etr, ha úgyis egymás száját kell letaposni személyesen a tárgyfelvételhez.
még egy dolgot szeretnék mondani: csináltatni fogok egy olyan pólót, hogy
FAKK BOLONYA!