péntek, szeptember 30, 2005
el akarok menni isztambulba. első számú jelölt a kíséretemre b., akinek már augusztusban beígértem egy külföldi utat, "mert a barátnőim mind unalmasak és bénák, és senki sem akar jönni velem, te meg ilyen belevaló vagy", ez pedig legyezgetett annyira, hogy felelőtlenül ígérgessek. egyébként is, b. cigizik, borzalmas úti- és lakótárs lenne, nemigaz? kettes számú g., akinek ezt holnapi villámrandinkon fogom bedobni, és nagyon meg fogok lepődni, ha nem hökken meg. b.-t mellesleg egész nap hívtam, és nem vette fel. végül otthon kerestem, anyukája pedig: "a barátjával van, sürgős? mert olyan jól elvannak..." nem, bazmeg, ide ne hívd, dugjanak csak nyugodtan, de ha nem adod át a tetves üzenetemet neki, hogy hívjon vissza, akkor megsúgom a közös fodrászunknak, hogy a háta mögött kurvának nevezted. (tényleg, el kéne menni fodrászhoz.)
ha a kettő közül egyik se, akkor majd felajánlom mindenki másnak a remek lehetőséget.
a szomszéd szobával szimbiózisban élünk pár napja, etetjük egymást, festés miatt nálunk van a számítógépük, most néztünk meg az ambrussal két buta vígjátékot (megkértem, hogy semmiképpen se valami agyat megterhelő filmet válasszon), kaptam hozzá söröt, itt felejtették a kivijüket is, de megették a rosszízű kókuszos baszom felét. meg tegnap k. maradék babfőzelékét. de kaptam csokit is.
g., gyere velem isztambulba.