vasárnap, június 04, 2006
én mindenkinél jobb vagyok. már rég megmondták a
barátaim, ma pedig életem szerelme és életem egyetlen huga is. biztos azért, mert én hátha jobban érzem magam attól, hogy az önbecsülésük miattam kevés.
családi ebéden mamám és keresztanyám órákon keresztül tartó üvöltözős-bőgős műsort csináltak. biztos azért, hogy a kemóra járó tatámnak nyugodt légkört biztosítsanak. meg hogy én is szívesen menjek oda, ha már két hétben egyszer hazajövök.
látom anyut szenvedni a házasságában.
az már apró hiúsági kérdés, hogy a másik mamámnál kertelés nélkül közölték, hogy milyen szar a hajam. és hogy a 36 családi fotó közül kettőn látszik a szoknyám széle, ellenben 36-on az unokatesóm - egészben. hiába szeretnek és etetnek amíg meg se bírok mozdulni, tőlük meg sosem kaptam elismerést igazán. csak szarul öltözködöm, szar a hajam, bénák a barátaim. hát ja, neveket adtak nekik, csúnyabarátnőd, barbibababarátnőd, ilyesmi. egyetlen lányra mondták, hogy na igen, ő milyen helyes, vele a drogproblémái és az iskolaváltása miatt megszakadt a kapcsolatunk.
mindeközben nem érzem úgy, hogy baromi sikeres lennék, vagy hogy amit elértem, azért ne dolgoztam volna meg.
szóval igen, anyukám feltétel nélkül elfogad, mindig számíthatok rá, úgy szeret, ahogy vagyok, és igyekszik nem engem okolni bármilyen személyes problémájáért. meg most mesterre se tudok mondani semmi rosszat. tatám is elég jófej, kár, hogy rákos. mindenki másnak köszönöm a részvételt, sajnos nem nyertek felvételt.