hétfő, június 09, 2014
Az irónia, az életé, az fog a sírba tenni. Bazmeg.
csütörtök, április 10, 2014
Leszek-e még valaha bárkinek az egyetlen?
És mi az élet értelme?
vasárnap, augusztus 25, 2013
(just for the record: egy hét múlva megint elköltözöm franciaországba, de már úgyis mindenki tudja.)
szerda, július 17, 2013
van, amikor minden jól alakul, vagy ha nem, még akkor is felafejjel.
most nem ilyen.
asszem az a baj, hogy meglehetősen irigy vagyok. talán ez lehet a legnagyobb hibám. (meg arrogáns. meg okoskodó. meg kritikus. meg...) az összes barátomat csak magamnak akarom, meg a legjobb csoportokat a melóban, meg egyáltalán. senki se menjen jobb helyre nyaralni, senki se egyen finomabbat. és főleg ne meséljetek nekem a fantasztikus csajokról állandóan, amikor nekem épp senki még csak a távoli horizonton sem. (leszámítva a szuperbizarr háromszöget, amiben sajnos épp csak én nem vagyok szerelmes senkibe.)
persze a fejem se fájna, ha nem lenne még mindig ügy a régi lakás, a körülötte felbuggyanó gyomorgörcs és az elbukott pénzek. de mivel ma reggel is a volt lakótársam e-mailjére ébredtem, ez a nap is el van kúrva.
péntek, június 28, 2013
Nagyon lelkes vagyok az új albi miatt. Az, hogy idáig mi vezetett, már mindegy is. Nagyszerű lesz.
Az utóbbi két hétben kényszerűség miatt lett új biciklim, új telefonom és új lakásom. Tehénkergető cukiság helyett egy behajolós Puch, mert az előző tönkrement, butatelefon helyett okos, mert az előző tönkrement, megosztós albi helyett egyedül, mert az együttélés tönkrement, de végre fénnyel, meg zölddel, meg kvázi-erkéllyel, nagykörútról az egyik legmakulátlanabb környékre. Lesz majd fűszernövénykertem, meg napelemes lampionom, meg lehet majd uborkát kovászolni.
Kicsit olyan, mintha hirtelen új országba költöztem volna, csak épp hoztam a barátaimat és a munkámat.
hétfő, május 27, 2013
sőt, mostanában a világ néhány borrégiójában is élnék pár hónapot, kezdve
napával.
rövid az élet.
szombat, április 06, 2013
azt kéne kitalálni, hogyan tudnék egy-egy évet élni még barcelonában, berlinben és new yorkban - úgy, hogy közben nem szeretnék lelépni itthonról sem, mert sajnálnám itthagyni a munkát és pár év múlva meg majd elölről kezdeni.
kedd, március 12, 2013
Mindig érdekelt, hogy milyen súlyosnak kellene lennie a helyzetnek ahhoz, hogy az életemet áldozzam egy ügyért. Mekkora lehet az az elkeseredettség, ami miatt a saját életét dobja be valaki a közösbe, hogy utána jobb legyen.
Bringáztam a tünti felé, és nem tudtam felfogni, hogy képesek mások épp kocsmában inni, moziba menni, társasozni (Frisco! Heló! Ilyenkor bezárni és irány a tömeg!), meg bármi másról posztolni a facebookon... Mindezt úgy, hogy nyilván kihagytam már ezer fontos tüntetést. De ez most már tényleg olyan ügy. Miért nem voltunk tízmillióan az utcán ma este? Miért szarja le mindenki? Másoknak nincs görcsben a gyomra, mikor a híreket olvassa?
Kibaszott kiábrándító ez az egész hatalmaskodás. De még kiábrándítóbb a közöny.
csütörtök, január 31, 2013
morális dilemma van.
akad ez a meló, amire nagyon kíváncsi lennék, és talán élvezném is. szeretem a kihívásokat, és ez mindenképp az lenne. próbálgatni magam új helyzetekben, feszegetni a határokat, imádom. anyagilag nem szorulnék rá, sőt, a beosztásomba nem is teljesen férne bele, csak érdekel. nagyon.
de. nagyjából minden elvemmel ellenkezik. annyira, hogy a barátaim nagy része előtt még titkolnám is.
van egy hónapom átgondolni...
péntek, január 25, 2013
édességfüggök. szénhidrátot ide! egy tábla csokit öt perc alatt! naponta háromszor! meg egy kis zserbót! flódnival! a kurva anyám. na, ezért sem kezdek el drogozni. cigizni. kávézni.
csütörtök, január 10, 2013
üdvözöljük a pad alatt!
ilyen a hangulatom, kicsit szarcsi minden, de azért facing the sun.
szombat, január 05, 2013
zajlik, bazmeg. van itt két szék, mindkettőnek inog az egyik lába...
szerda, január 02, 2013
utálom, mikor valaki boldogabb új évet kíván. nyilván mindig lehet jobb, meg nem lehet konstans boldog, de azért
kurvajó volt 2012.
és szerencsére egész szépek a kilátások 2013-ra is. februárban például peruban leszek. lelkes.
péntek, december 14, 2012
na, most fogom abbahagyni a tiniskedést.
kedd, december 11, 2012
tél van, kevés meló, viszont egy vizsga, egy beadandó, egy portfólió, mintha újra rendesen egyetemista lennék... a legutolsó egyetemi tárgyam lezárása. meg okj. aztán majd még államvizsga. mennyivel jobban szeretek tanítani, mint tanulni... nem, ez így nem igaz. tanulni remek. nem is kéne tanulásnak hívni ezt a seggelést, ami jó, ha egy hétig marad a fejben.
-------------------------
keresgélem magam.
alapvetően jól érzem magam, de van egy nagy űr, és azt veszem észre, hogy nagyon gyorsan telik az idő, mert teletem. csinálok ezer dolgot, csak hogy ne kelljen gondolkodnom, de közben arra várok, hogy majd egyszer csak eljön az a pont, amikor azt akarom, hogy álljon meg a pillanat. ezért rohanok előre.
közben tele vagyok ambivalenciákkal. önkénteskedni szeretnék, meg éhes gyerekeket támogatok, de arra spórolok, hogy februárban jól elmenjek messzire. azt mondom az utcán a hajléktalannak, hogy "nekem sincs" - és el is hiszem magamnak egy pillanatra, aztán mikor hozzáteszem magamban, hogy Vietnámra (Tájföldre, Brazíliára, stb stb) kell, akkor elszégyellem magam. és mégis. mennem kell.
meg kiszabadultam. sosem buliztam még ennyit. elkezdtek hívni a barátaim, mert most már nem mondok mindenre nemet. ha jól esik, megyek, ha nem, akkor maradok. és élvezem. addig a pontig, amíg valaki el nem kezd felettem ítélkezni. és akkor hirtelen magamnak sem tudom megvédeni ezt az egész életmód-dolgot.
a hülye kacsintós szmájli meg nem hagy igazán élni. az eszem tudja, hogy nem kellene folyton azon pörögni, hogy mennyire logikus és egyszerű lenne nekünk együtt lenni, és akkor miért nem. de aztán mégis minden egyes pillanatban azt lesem, hogy írt-e, megnézte-e, amit én írtam, az utcán meg egyszerűen hogy mikor jön szembe. hiszen itt lakik pár sarokra. haragszom rá, mert mindig az utolsó pillanatban tesz egy lapáttal a fogyó reménykupacra, csak hogy utána megint hagyjon a levegőben. de leginkább haragszom magamra, amiért ennyire tudok függeni a semmitől.
hát tessék, nagy vallomás.
ólafur arnalds szól.
vasárnap, november 11, 2012
lehet, hogy szeretek mostanában türelmetlenkedni, de be kell valljam, nincs is annál jobb, mint mikor egy-egy kacsintós szmájlin teljesen be lehet lelkesülni (-;
vasárnap, november 04, 2012
jahajj, mennyire utálom a konvenciókat!
hétfő, október 29, 2012
előfordult már, hogy nagyon kerestetek egy számot, és mikor megtaláltátok, nem is volt olyan jó, mint ahogy emlékeztetek rá?
a fejemben egy louise goffin szám (what a waste of a perfectly good hotel room) ment fiona apple hangjával és a
paper baggel mash upolva, és nagyon jól szólt. szemben a valósággal. (és nincs fent youtube-on!!)
covert!
péntek, október 19, 2012
még jobban élvezném a munkámat, ha az amerikaiak közül nem csak a republikánusok tudnák megengedni maguknak azt, amit csinálok.
I'm a relatively responsible teenager.
hétfő, október 15, 2012
ma elmegyek az első jógaórámra - lehetnék-e ennél szinglibb? : P
péntek, szeptember 21, 2012
tök jó, hogy egy hét alatt megkeresem azt a fizut, amit tanárként egy hónapra kapnék, viszont tök szar, hogy tanárként egy hónapra kapnék annyit, amennyit most egy hét alatt megkeresek.
és még kevésbé stresszes és felelősségteljes is, amit most csinálok, sokkal több benne a pozitív visszajelzés és a sikerélmény, nem kell buta kormányokhoz, paraszt szülőkhöz és konzi kollégákhoz igazodni; noha az emberiséget se nagyon fogom előregörgetni, de talán később lesznek ősz hajszálaim, mint ha tanítanék.
i love my job.
vasárnap, július 29, 2012
egyedül vagyok ebben a hatalmas országban, és akkora adag önsajnálattal kell küzdenem, hogy egyelőre nem is olyan nagy ötlet, hogy maradtam.
nem vagyok egyedüllétre teremtve.
nem vagyok szocializálásra teremtve.
most mi lesz.
amúgy is olyan kevés mostanában az önbizalmam, és annyi mindenben vagyok bizonytalan - kis és nagy dolgokban -, hogy kurvára be fogok fordulni. be vagyok fordulva.
szerda, július 11, 2012
valahogy az életben sokszor összetorlódnak a rossz vagy a jó dolgok. most újra felfelé ívelni látszik az élet, holnap interjú egy olyan munkához, amit egyszerűen nekem találtak ki, az előző hétvége egyszerűen szuper volt (bánk, fürcsi, tánci), és már csak egy nap ebben az országban, szóval itt ugrálok a nagy boldogságban.
a nyár legjobb találmánya pedig a jégkocka, jó játékot!
szerda, július 04, 2012
végre eljött az az ünnepélyes pillanat az életemben, amikor
átvehettem a diplomámat megírhattam a to-nak, hogy nem veszem át a diplomámat.
hétfő, június 25, 2012
utálom a szakdogám, utálom a 20. századi latin-amerikai irodalmat, és még szegény pasimat is utálom, szóval nagyon jó lesz már, ha túl leszek az államvizsgámon. holnap 9-kor az utolsó ciki vizsga, nevör evör.
szombat, június 23, 2012
nagyon remélem, hogy azért kell ma fosnom-hánynom, mert brazíliában már jól akar viselkedni a gyomrom.
milyen szerencse, hogy mára időzítettem a hazajövést, újra gondoskodhat az anyukám a beteg gyerekéről.
szerda, június 13, 2012
Ennyit erről a suliról. Igyekszem nem konspirálni, és nem biztosra venni, hogy azért a másik tanár nyert, mert az egyik fizikatanár az anyósa, pedig évek óta nem vett spanyolkönyvet a kezébe.
Csüggedés helyett már el is küldtem a cv-m az egyetlen helyre, ami hirdet nekem való állást. Diplomát kérnek és 1-3 éves gimnáziumi tapasztalatot, így az egyetlen esélyem valószínűleg az, ha senki más nem jelentkezik.
kedd, május 15, 2012
Bevallom, dobogó szívvel hívtam fel a tanszéket, hogy hanyast kaptam a szakdogámra, de hármast, hejj! Nyilván ez nem egy szép szám, de ha a témavezetőmmel kialakított remek viszonyt nézem, még ennek is örülök.
csütörtök, május 10, 2012
megint az van, hogy a kollégák miatt megy el a kedvem néha mindentől. mikor javaslok valamit, és még én érzem szarul magam, amiért törődök a dologgal.
