vasárnap, január 29, 2012
az éjjeli szekrényen lévő lámpám olyan, ami érintésre bekapcsol.
bárhol megérinted, felgyullad a fény. eléggé tudatosítja benned, amire egyébként sosem gondolnál, hogy milyen gyakran érsz hozzá tárgyakhoz, mikor nem is akarsz. lehetne ilyet más dolgokkal is: jó lenne, ha mindig észrevenném, ha hozzáérek valaki lelkéhez.
elég messzire visszaolvastam
ezt a hipszter tumblit, és megint csak megerősített, hogy bár a hipszterek egyesével őrült menők, ha többet egymás mellé rakunk, akkor már teljesen szánalmasak. nehéz dilemma: hogy legyél menő úgy, hogy minden környezetben menő legyél, de ne legyél olyan, mint mások körülötted? még mindig nincs olyan stílusom, amit minden helyzetben szeretnék. meg a társadalmi elvárások, hjaj. járhat-e egy tanárnéni rövid, majdnem neonzöld szoknyában?
nagyon szeretnék otthon lenni. nem földrajzilag, hanem érzelmileg. meg nyarat akarok meg butaságokat csinálni.