hétfő, január 03, 2011
ebben a félévben minden eddiginél többet tanultam, hát még többet dolgoztam, ami egyrészt jó érzés, kevésbé vagyok renitens, kevesebbszer kell meghunyászkodni, beégni, bár még így is akad, másrészt viszont azt érzem, hogy lemaradok valamiről, az emberekről, meg a kint történő dolgokról.
ráadásul épp a galego
gonzalo torrente ballesterről olvasok, és azt érzem, galíciában is lemaradtam egy csomó mindenről. sokkal jobban felfedezhettem volna magamnak az egészet, és ott még csak nem is a tanulás vagy a munka tett keresztbe, hanem én magamnak, mert a rosszidő elől begubóztam a szobámba a géppel, rengeteg sorozatot néztem és leginkább csak a magyar barátnémmel barátkoztam, illetve ugyanazzal a pár csöndes lánnyal, és csak az utolsó hetekben találtam galegókat, tájfutást, új kocsmákat, épületeket, italokat, ételeket. miért csak az utolsó héten kóstoltam meg a licor cafét? miért csak a legvégén kerestem meg a tájfutókat? miért nem kóstoltam meg azt az undorító halat (lamprea), amíg még szezonja volt? legalább a könyvtárban ültem volna az ágyam helyett...
na és mostanában annyira erős honvágyam van spanyolország felé, és mindenki megy, csak én nem. hiába a nemesebb cél, aka dél-amerika, az még olyan soká lesz...
nyafogás off, vissza tanulni. lebegjen a szemem előtt a közelebbi jutalom: az új orosz-mongol kifőzde a népszínház utcán.