kedd, november 16, 2010
hazafelé a ráday-n, épp a lengyel néni fenséges szilváspárnáját tömve az arcomba konkrétan majdnem megszakadt a szívem. szembe jött egy férfi, nem lehetett elsőre egyértelműen eldönteni róla, hogy hajléktalan-e, de rengeteg szomorúság áradt belőle - nem a ruhájából vagy az arcából, hanem belőle. a lényéből. meg a kezében lévő, kissé átlátszó, nem túl megtömött fekete kukászsákból, amiben ruhákon, ezen-azon kívül tisztán kivehetően ott lakott a személyije. egészen úgy nézett ki, mint akinek abban a fekete zacskóban van mindene, az egész élete.
nekem meg már nem ízlett utána a szilváspárna.