csütörtök, október 07, 2010
egy picit bosszant, hogy semmire nincs időm. szuper volt berlinben kicsit kizökkenni ebből a napi robotból, de túl hamar vége lett. egy kibaszott este se tudok elmenni sörözni, ma pl a holnapi zh miatt.
még ha teljesítenék mindent rendesen és időben, nem is zavarna ez a folyamatos pörgés. ha nem lennék mindig két lépéssel magam mögött. és ha néha beleférnének a pajtások.
viszont! egyszerre tanítok a nyelvsuliban és tanulok mindenféle módszertani dolgokat az egyetemen és hospitálok egy gimiben, és ez igazából tök izgi és lelkesít. a család egyik fele azt mondja, hogy "hát igen, végül is pedagógus család vagyunk", a másik fele meg azt, hogy "isten őrizz, hogy pedagógus legyél, azok mind hülyék". (pedig már késő...)