péntek, szeptember 17, 2010
rossz passzban vagyok, de senkivel se lehet róla beszélni, egyrészt mert senkit se érdekel, másrészt pedig olyan apró hülyeségekből tevődik össze a nagy egész, hogy ha egyesével kimondom őket, akkor még nekem is nevetségesnek hangzik, ha egyáltalán meg tudom fogalmazni. tehát nem merem kimondani őket, tehát vannak.
meg még az van, hogy ilyenkor eléggé nem bírom magam, és van egy kis halálvágyam, mert egy ilyen béna alak nem is érdemli meg, hogy éljen. önmagam szégyene vagyok.
rég volt ilyen, de nem lehet mindig hepi szánsájn az élet.