vasárnap, január 24, 2010
persze ha átgondoltan és higgadtan viselkednék, akkor nem írnám le ezt, mert bölcs ember nem ír le ilyet, de hát én soha nem akartam tökéletes lenni. és tudom, hogy ez egy publikus napló.
utálom a képmutatást. utálom, ha az beszél nekem helyes döntésekről és állítja be magát az erkölcs, a bölcsesség és a mindig tökéletes viselkedés istenének, aki maga azért nem viselkedik mindig 100%-osan. persze ezek is csak pletykák, és erre is rá kellene kérdeznem nála, de hát igazából az ember ritkán kérdez rá kínos pletykákra. aki úgy állítja be magát, mint aki
soha nem hibázik, az már nem valami szimpatikus.
"na de most megyek, mert örökbefogadunk néhány haiti árvát." bazmeg.
(például azt mondani, hogy "és egyébként xy, akit te is ismersz, de nem mondom meg, hogy ki, pont nekem mondta el, hogy így meg úgy" - hát ez már rögtön kurvára nem erkölcsös, mert most pörgetem végig a fejemen, hogy ki lehet xy. ez nem fair.)