vasárnap, július 19, 2009
fesztivál.
na az úgy volt, hogy egész nap esett az eső. kb fél hatkor elállt, akkor már csak egy órát kellett várni a vacsira, inkább megvártuk. kiálltunk stoppolni, és két autóval simán gyorsan megvolt nijmegen (20 km és kisfalvas környék). első egy német idős házaspár, második egy holland fiatal házaspár, egyéves gyerekkel babaülésben. na, ilyen se sokszor történik az életben, ugye. ha már ilyen naivak voltak, jól kibeleztük a kisbabát, a fejét meg beledobtuk a rajnába, hálából ők elvittek öt km-rel tovább, mint mentek volna.
a fesztiválváros ugyanolyan, mint egy éve, ugyanazok a kajásstandok állnak ugyanott, ugyanolyan szar holland sramli megy némelyik színpadon. na de ez egy furcsa fesztivál. van egy négynapos gyaloglás. erre szerveztek rá egy ilyen egyhetes nyári zenei fesztivált. erre szerveztek rá egy egyhetes normális zenei fesztivált a parkba (de-affaire), amihez kapcsolódik még a hídon túl egy másik fesztivál (la habana, sok latin meg dzsezz meg ilyenek). és valahol hátul van egy elég elektrósnak tűnő részleg is, de az már végképp nem tudom, hogy minek a része. talán egy teljesen külön dolog. itt van egy igazán állat dj-pult, kb 10 méter magas és 20 méter széles színes elemekből álló fal, a közepén meg egy lyuk a dj-nek. majd töltök képeket, de most spórolunk mára az elemekkel.
szóval összesen lehet a városban vagy 15 színpad, és minden ingyenes. lehet adakozni meg lehet sok sört inni (2,5 dl 2,5 euró), és akkor támogatod a de-affaire-t.
nyolctól lődörögtünk szanaszét, kirúgtunk a hámból, mert vettünk boltban fél liternyi csokimusszt és egy erdei gyümölcsös smoothie-t 3 euróért összesen, nagy volt a dorbéz-dorbéz.
11-kor kezdődött a deerhoof, és hát váó. san fransiscóból jöttek, 15 éve léteznek. frontember egy kb 140 centis japán csajszi, aki olyan erobikórát vágott le a színpadon, és közben énekelt hibátlanul meg basszgitározott, hogy ihaj. két gitáros srác, jófejek, cukik. meg a dobos, aki meg kb 210 centi, és egyszer kijött beszélni a csajszi mikrofonjába, vicces volt. mindenki energikus és vidám és ugrálnak és beleadnak mindent, egymással és a közönséggel is kontaktban vannak, vicces koreográfiákat vágnak néha be. a zene meg hát igen. nem olyan, mint mikor "ennyi erővel betehettem volna a cd-t is", variálnak sokat, játszanak. egy szám erejéig szerepeket cserélnek, csajszi beül dobolni, egyik gitáros basszgitárol, dobos gitárol és énekel. két holland lány kétszer is feljut a színpadra, a biztiőrök meg nem olyan erélyesek, mint nálunk, alig bírják őket leparancsolni. de a deerhoof csak nevet. ja és harmadik sorban álltunk, és nem volt tömegnyomor.
hát ilyenek.
plusz poén: a buszsofőr elhozott minket házig, pedig ez már másik ország, mint a végállomás. de így nem kellett még két km-t gyalogolnunk tök sötétben. pedig simán lehetett volna ideges is, mert a tömött busz hátuljában egy húszfős tinicsoport szinte szétverte a buszt, cigiztek, énekeltek, üvöltöttek, mint az állatok. de a sofőr elvitt minket mosolyogva haza. és ő ajánlotta fel.