szerda, március 04, 2009
utálok renitens lenni. utálom, hogy "már megint én". már megint én lógtam el az első órát, mert nem sikerült időben kinyomtatnom a még így is hiányos erasmus-dolgokat. már megint én késtem a második óráról, az én vizem folyt ki útközben az én táskámban az én dolgaimra, én nem tudom a választ a kérdésekre, én nem nyomtattam ki a szöveget, én nem adtam be a fordítást, amit már a múlt hétre kellett volna, és mindez egyetlen átlagos órán. és a tanár még csak le se hord miatta. aztán viszem leadni az erasmus-t, mondom, hogy holnap pótolnék hiányt, bocsi. mondja, hogy nem úgy van az, másfél órán belül rittyentsen ide nekem egy tanulmányi tervet. szóval még berohanok az órámra, amit ugyanaz tart, mint az előzőt, elhadarom neki, hogy most haza kell rohannom hiányt pótolni, mondja, hogy "gondoltam", és én rohanok haza és megírom a világ leggyorsabban megírt tanulmányi tervét, amivel még ösztöndíjat se fogok nyerni, rohanok vissza, aztán megint haza, és ahelyett, hogy az esti körömre olvasnék, elalszok. annyira, hogy sikerül a körről is elkésnem, ott megint elég butának érezhettem magam, és most megint fél 11, és még mindig meg kell írnom dolgokat a másik szakos erasmus-hoz, házit írni, tanulni, olvasni, de holnap is lesz valami, amit itthon hagyok, nem csinálok meg vagy nem tudok, ráadásul tutira el is fogok késni.