hétfő, szeptember 22, 2008
én
szabálytalan vagyok, a körúton átmegyek az olyan pirosokon, ahol tuti nem jön senki, és bemegyek néhány egyirányúba (pl a kinizsibe, de ott tökre el is lehet férni, ahol meg nem, ott meg lehúzódok, eskü, csak ezt persze nem tudja előre a buszos meg az autós, bocsi), és néha felmegyek a járdára (ami szabálytalan egyáltalán? szerintem x km/h-val nem), viszont ott soha nem csöngetem le a gyalogosokat, és nem is várom el tőlük, hogy félreálljanak, mégis megteszik sokan, akkor megköszönöm és mosolygok. leszállni meg azért nem szoktam, mert ha leszállok, duplaannyi helyet foglalok az amúgy is szűk járdákon. gondolj csak bele. viszont kimegyek a buszsáv mellé, szabályosan. és kurva félelmetes.
és aki azt mondja, hogy a bicajos sokkal bátrabban megy, mint az autós... hát az hülye. bicóról, "benne a térben" sokkal jobban meg tudok ítélni bizonyos helyzeteket, és ha úgy érzem, hogy biztonságos, akkor belemegyek. de folyamatosan bennem van, hogy ha itt ellöknek, elesek, akkor azonnal a húsomba fog vájni. nagyon parázok az eséstől. van is sisakom mindig, pedig ötéves vagyok benne.
és velem alig agresszívak az autósok, viszont egy dologért utálom őket mégis: a büdösért, a szmogért. és épp ezért mindig el fogok menni az összes beállt kocsisor mellett.
a tavalyi cm-en borzalmas élmény volt, mikor az
autómentes napon mellettünk vonultak a motorosok. ők az úton, mi a járdán, őrült hangzavar, iszonyatos kipufogógáz, durvább, mint a legnagyobb dugóban. a folyamatos motorbőgetések (meg a sok fekete szadomazo cucc) annyira nyomasztottak, hogy közel éreztem magam egy pánikrohamhoz. és annyira jó volt elkanyarodni tőlük és csak a bicókat hallani és jó levegőt szívni.
na hát így most ennyit.
hétfőn ne üljetek autóba, még akkor se, ha az öltönyötök meggyűrődik a metrón vagy a bicón. (persze tudom, mindenki 20 kilós cuccot szállít, amit nem lehet biciklin, nyilván nem is nekik szól ez, nem kell rögtön felháborodni.)