hétfő, augusztus 11, 2008
vasárnap este a bolgárokra várva feltétlenül be kellett menni pár sörre a város belebbik részébe. oké, oké, menjünk, de akkor az utolsó metróval hazajövünk. rendicsek.
persze az utolsó metró az orrunk előtt csukja be az ajtót, annyira tipikusan három méterrel vagyunk a metrótól, tiszta klisé. és utálom, hogy bemondják, hogy az utolsó szerelvény beérkezett az állomásra, tehát már nem kell sietni. na de nem beérkezett, hanem már be is csukta és el is indult, baszki. ha csak beérkezett volna, mi már rajta csücsülnénk. whatever.
nyűgösen visszamentünk zsoltiékhoz, úgyis azt akarták, hogy késsük le. bár főleg dávid akarta ezt, zsolti inkább aludni akart. tanakodtunk, mi legyen, aludjunk a szennyesben, a rajkban, a tekben, végül mégis futás astoriára éjszakaihoz. na és itt jön
a sztori lényege:rögtön mondjuk néninek, két jegyet lesszíves. adja is ide, 700 forint. ülünk és lyukasztanánk, néni meg rácsap a pite kezére, mintegy jelezve, hogy ugyan ne lyukasszon már. és valóban, két megállóval később leszálltak, mi pedig boldogan mentünk hazafelé, gyakorlatilag ingyen mégis. ezzel a bkv most szerzett pár jópontot nálam.
de azért ma sem lyukasztottam - amíg drágább pesten közlekedni, mint párizsban, barcelonában vagy mindenféle más njugati nagyvárosokban, addig én kérem lopok. ha majd korlátlanul át lehet szállni a mostani 270 forintért, akkor már viszonylag szívesebben fizetek. és egyébként is, csütörtökön visszaszerzem a bicómat, és nem kelletek többé megint. há-há.