vasárnap, július 08, 2007
hazaérés montenegróból. 17 óra volt a kibaszott út. nem káromkodok. belgrádban nagyon meg lehet szívni a nemlétező táblákat.
montenegró meg olyan, mint amilyennek várja az ember: nagyon szép a tenger, a hegyek, a történelmi épületek, de minden szemetes, sokat dudálnak és van burek. viszont nem olyan hűde-olcsó, sör étteremben van 1 eurótól, de inkább 1,3-1,8, kaják 5-10 euró, bolt az mondjuk mint itthon. hogy kicsit gasztro-blogger legyek már megint: az éttermek annyira szánalmasak, mintha lenne egy sztenderd étlap, amit kiadott az állam, hogy akkor mindenhol ennek kell lennie. pár egyszerű hús (csevap meg bécsi szelet), hal két fajta (első és másodosztályú, illetve kék vagy fehér), plusz még egy-kétféleképpen elkészített tintahal, és néhol rák. sopszka - többnyire nem finoman. semmi fantázia, semmi egyediség, a legfelkapottabb helyeken is látszólag ugyanaz az ismétlődő, 10-15 ételt tartalmazó étlap.