hétfő, május 28, 2007
stoppal jöttünk vissza pestre (meg haza is), tök szerencsés volt végig. aki másodjára vett fel minket, elég beszédes fajta volt. mesélte, merre járt már a világban, elég sokfele, mit mondjak. olyan bajsza volt, mint egy hortobágyi csikósnak. és mondta, hogy még kubába el kéne menni, mielőtt fidel meghal. és bizony, érlelődik ez bennünk rég, de most megint érzem a nagy-nagy késztetést, hogy menjünk.
mi legyen? zsömlén és vízen éljünk egy évig, és ne menjünk addig sehova már? arra úgyse leszünk képesek. fene.