hétfő, május 21, 2007
adtunk a kultúrának, joana amendoeira (mandulafa johanna) fado-koncertjén jártunk a millenárisban. a pozitív dolgokról nem tudok olyan jól beszélni, ezért a negatív: a magyarok nem énekelnek vele, mikor ő szeretné, és ez neki biztos rosszul esett, ettől függetlenül azt mutatta, hogy imádja a közönséget, úgyhogy cuki volt. a magyarok beszélnek is a koncert alatt, másfél számot végigdumáltak ilyen negyvenes fazonok, de miután hátraszóltam, abbahagyták. a fadonak kábé még a definíciójában is benne van, hogy pisszenés nélküli odaadással hallgatják. harmadszor meg, most nem a magyarok: mindig a szám utolsó öt másodpercében sikerült felfokozni a számot olyanra, hogy azt még fél percig folytathatta volna, ehelyett mindig vége lett a számnak, én meg hoppon maradtam.
de attól még csudajó volt, a zene, a világítás, a joana piros alsószoknyája, és a portói, amit a bejáratnál osztottak. találkoztam az egész tanári karral is, meg két csoporttársammal (külön voltak), de megállapítottam, hogy mindhárman olyanok vagyunk, akiknek nem ez volt az első éve az egyetemen, az igazi elsősökből meg senkit se láttam, és ebből messzemenő következtetéseket vontam le. (hogy az elsősök rossz arcok. muhaha.)