kedd, február 20, 2007
ha valakit dohányosként ismerek meg, azt viszonylag elfogadom, többnyire nem baszogatom vele. viszont ha egy nemdohányzó barátom rászokik vagy visszaszokik, akkor nyomást érzek belül és tök szar érzés, kiabál az agyam, hogy "ne csináld! butaság!" de tudom, hogy milyen szararcság ilyen stréber dumát tolni, és nem hiányzik senkinek.
annyian cigiznek körülöttem, és soha-soha nem éreztem úgy, hogy elszívnám az első szálat. és igazából mérges vagyok, hogy arra kényszerülök, hogy mások füstjét belélegezzem. és mérges vagyok például azokra a bicósokra, akik az autó szmogja ellen tiltakoznak, és ugyanakkor rágyújtanak. és hányok azoktól a szülőktől és nagyszülőktől, akik a páréves gyerekük/unokájuk mellett cigiznek.
és oké, hogy a nagydohányos nagyapám már hetven fölött van, hogy a nemdohányos keresztapám 35 évesen balesetben halt meg, de a nagydohányos apám meg szintén 35 évesen , rákban.