szerda, május 31, 2006
voltam fodrásznál - ingyen. ennek megfelelően persze nem lehettek nagy elvárásaim, ahhoz képest meg jó lett. a titok nyitja, hogy tanulókat tanít egy nő, és rajtad gyakoroltat. de ott van ő is, ketten vágják együtt. és amúgy úgy bánnak veled, mint egy fizetős vendéggel, alapos mosás, fülpucoló pálcikát ajánlanak utána meg kapucsínót-teát. és persze te választhatod ki a hajat katalógusból.
most lett ilyen trendy frufrum, amivel még barátkoznom kell, meg úgyse fogom tudni soha többé így szárítani-fésülni, bár azt mondták, hogy mi sem egyszerűbb ennél.
a tanuló csaj meg nem semmi volt, neki olyan erős az aurája, hogy mindenkit feltölt pozitív energiával, és megérzi, ha valaki negatív. meg afrika-rajongó és már bejárta az egészet meg már második házassága van és két gyereke. ránézésre pedig egy egyszerű plázás szőke rózsaszín ruhában, westerncsizmában és tetovált szemöldökkel. viszont imádtam, mikor már elugrottam a hajszárító elől, olyan sütős volt, ő meg nevetgélve mondta, hogy hát pedig a hajszárítónak van egy olyan tulajdonsága, hogy meleg levegőt fúj, hihi. hát bazzeg azért ne égess le, lehet azt úgy is.
na ennyit a fodrászati élményeimről. azért ajánlom mindenkinek, aki nem akar fizetni, mert egyébként profi hely.
hétfő, május 29, 2006
még szerencse, hogy a görögdinnye nem sültkolbász, mert akkor igencsak aggódnék, hogy megettem másfél kilót mínusz a héja egyszerre. de a sültkolbásztól legalább nem kéne ennyit pisilni.
ajánlok nektek zenéket, szövegcentrikusat, leginkább az elsőt:
a jew for allah, a jew for jesusand it's mine oh minesimán jót:
cuba te llama, oye la música
elmondja mindenkinek, hogy 29-én jegybeírás, ma reggel odamegy mindenki, erre néz ártatlan arccal: "ti komolyan rám vártok?" most nem ér rá, jöjjünk be holnap. mert nekünk olyan vicces vizsgaidőszakban minden nap bemenni egyetemre, hogy végre beírja azt az egyest.
vasárnap, május 28, 2006
ha bárki kívánja, hogy befessem hennával az ő testét vala, akkor rikoltozzon. de úgy, hogy én is halljam azért.
szombat, május 27, 2006
ha három napig nem teszem be a lábam a koliba, akkor mindig tök izgi hazajönni. vajon mi rohadt el vagy penészesedett meg, amit szanaszét hagytam?
tegnap eregettünk sárkányt, csodaszép volt, szállt színesen, jó nagy szél volt hozzá. meg bicikliztünk is, el is áztunk a nap egyetlen ötperces esőjében. ilyen kemény az élet a vizsgaidőszakban.
szerda, május 24, 2006
írt nekem egy párizsi srác hc-n. ilyen a nyári terve:
28/07 -> 31/07 Stockholm
31/07 -> 03/08 Warsaw
03/08 -> 06/08 Budapest
06/08 -> 09/08 Copenhagen
09/08 -> 12/08 Vienna
12/08 -> 15/08 Bratislava
15/08 -> 19/08 Split
19/08 -> 21/08 Prague
21/08 -> *end* Venice
szegény remélem már megvette a jegyeket, és jól elvettem a kedvét, mert jól kioktattam, hogy bp-kh-bécs meg pozsony-split-prága útvonalnak mennyire sok értelme van, meg hogy pozsonyban és varsóban négy-négy napig meg fog halni meg ilyenek.
villamoson néni fel akar szállni, középen korlát két részre osztja az ajtót, egyik üres, másikban másik néni áll. felszállós néni odaszól neki, hogy engedje már fel, fel akar szállni, izé. álló néni mondja hogy a másik oldal üres és felszállhat. erre felszállós meg olyat válaszol vissza, hogy joga van ott felszállni, ahol akar, valamivel meg is indokolta, de már nem emlékszem. kötekedős nénik bazmeg. meg máskor hangosan motyog, hogy nem adjuk át basszuk meg a helyünket, erre látványosan odaengedem én székemre, és átülök a szemben lévő üres helyre, amire az a válasz, hogy jé, észre se vette. mert szidni meg agresszívnek lenni, azt lehet.
tegnap meg a híres beszélgetős sofőr a harmincason: "mivel már rég nem szállt fel senki, a szondi utca után elmegyünk dobogókőre. lesz sok szendvics meg likőr, jó lesz, aki akar, maradjon."
kedd, május 23, 2006
nem vagyok egy stréber, de kezd bosszantani, hogy a kicsit is komolyabb tárgyaimra (ez azt jelenti, hogy ahol van számonkérés, és nem elég csak bejárni) nem vagyok képes kettesnél jobbat kapni. ma is ez a pszichó, úgy ültem ott, mint valami lyukas szatyor, nem voltam jó semmire. szóval most még tanultam is, ennyire ne ragadjon meg semmi... én egyest adtam volna magamnak, de a tanárnő nem szeret egyest adni. és már most tudom, hogy a csütörtöki morfón a mai égés sokszorosa lesz, mert arra még kevesebb az egy nap, meg arra se jártam be túlzottan, meg az szakos. de van annyi kajám, hogy holnap csak a 10 méterre lévő wécéig kelljen kitennem a lábam.
(vizsgaidőszakban miért nem tudok másról írni mint a vizsgaidőszakról?)
pirkad és csicsorognak a nyamvadt madarak, most ledőlök három órára.
még mindig tanulok, és még mindig nincs átolvasva egy egésszer az anyag. kicsit reménytelennek látom a helyzetem. holnapra össze fog keveredni a sok hülye név és a sok hülye latin kifejezés. pedig még érdekes is lenne a pszichológia. a bőrömnek pedig kész öngyilkosság ez az éjszakázás.
hétfő, május 22, 2006
kókuszos, karamellás... rég ettem olyan finom sütit, mint most.
mai vizsgám sikerült, de közben lenyúlták pite táskáját a tanszék előtt index-szel meg minden, ez eléggé elkeserítő.
meg az is, hogy most még vissza kell ugranom a városba, ahelyett, hogy már belevetném magam a holnapi pszichóba.
vasárnap, május 21, 2006
fél éve mindig csak nő és nő, nem lehet szavakkal leírni, de az biztos, hogy nincs még ilyen szerelem másik két ember közt a világon. az ennél nagyobb boldogság ugyanis már fáj, már most is fáj néha, azért jönnek elő könnycseppek meg ahogy egymás testén maradandó nyomokat akarunk hagyni, mert másfél napig nem találkozunk. ilyen tökélyben szeretnék élni mindig, ilyen nyálasban és vörösben.
csütörtök, május 18, 2006
ha veszek biciklit, semmi pénzem nem marad nyaralni. ha nem veszek biciklit, nos, akkor nem lesz biciklim. talán még mindig inkább utazok mint biciklizek, ha muszáj választani.
ja és felvettek a tekbe. meg nyert a barcelona.
kedd, május 16, 2006
valsz mehetek majd szigorolni, de ez nem a saját érdemem, hanem hogy a csoportból egyedül egy ember kapott kettest a zh-ra, mindenki más egyest, és gondolom nem akarta, hogy az egész évfolyam ismételjen, ezért majd számít a másik tanár véleménye is, aki viszont bír engem, úgyhogy. hát nem remek?
vasárnap, május 14, 2006
meglepy szülinapy kertyparty a hegyen, ahol pitén kívül csak egy embert ismertem hallomásból és fényképről - és pite is csak őt, de legalább élőben. az ünnepelt nevét is csak akkor tudtuk meg, mikor a többiek a boldog szülinapot énekelték. a tortából nem ettünk, de a virslisütéstől masszív füstszag leng be még mindig, néha úgy tűnt, hogy mindenki színészpalánta és bennfentes, ("ki is írta azt a darabot?"), máskor meg hogy mindenki hitgyülis (tortánál olyasmit énekeltek, hogy tekintsen rád az úr, fordítsa feléd orcáját, áldjon meg nagy kegyelmével, vagy valami hasonlót). létezik lime-os zöldteás fehér milkacsoki, láttam. tekes felvételin is túl.
péntek, május 12, 2006
a mai nap olyan kis szép volt... nem tökéletes, hanem olyan, amilyennek egy hétköznapnak lennie kellene összességében, még akkor is, ha kell tanítani fárasztó tanítványt. indonéz étteremmel meg sok-sok hömpölygéssel.
semplicemente
kedd, május 09, 2006
a tekes felvételire kellett két esszét írni, az egyik 70%-ban kérdésekből áll, a másodikban már elfelejtettem bekezdést rakni, és mindkettő tök értelmetlen.
hétfő, május 08, 2006
hétvégén ballagás és anyáknapják, szegény pit megkínoztuk rendesen. nyelvgyak egy úgy tűnik, meg fog lenni. nyelvgyak kettő holnap, arra harmadannyit se tudok, helló éjszaka. de bevásároltam sok remek ételt, hogy tartsam majd magamban a lelket. meg tekes kérdőívbefejezés éjfélig. mamám újító szellemű, gombát rakott a lecsóba.
csütörtök, május 04, 2006
a jó sok kommentet vonzó vámpíros vérfarkasos post után jöjjön egy lehangoló-nyavalygós: fáradt vagyok, fáradt és rosszkedvű, szóbeli zh-m muy bien lett, utána zh-m kettes (íppen, sőt, csak jófejségből), utána zh-m szarabb, mint amilyenre gondoltam hogy tudom. aztán sokat gyalogáltam fölöslegesen, aztán ez meg az, most pedig vagy haladni kéne a dolgaimmal, vagy nyavalyogni a paskómnak élőben, de asszem eldőlök csak és talán alszok.
állítólag holnap reggel vizsgajelentkezés, addig mindenből kéne vizsgát meghirdetni, de nekem még csomóból nincs. így tervezzek.
hétfő, május 01, 2006
ja és ha a fegyver szinte semmit sem árt a vámpíroknak meg a farkasembereknek, akkor miért lövöldöznek szakadatlan ahelyett, hogy lenne náluk egy jó kis kard?
ja igen, az ősapa állítólag 6. századi magyar katona. hahaha.
láttam az underworld evolution című filmet. az elsőt egyébként nem. az egyetlen szórakoztató dolog benne figyelni a magyar vonatkozásokat, és most legkevésbé gondolok görög zitára és a két mondatára, (innen ne olvassa, aki nem akarja, hogy lelőjem ezt a néhány poént) inkább a sok vigyázat feliratra, hogy a kutyával őrzött területről és a fülvédő használata kötelezőről ne is beszéljünk. meg a magyar rendőrök magyar rendőrségi kocsival, magyar híradó (bár valami elbaszott akcentusú bemondónővel, nem is értem), az ősapa hagyományos magyar ruhája, háttérben a parlament, satöbbi. az viszont kurvajó, hogy hirtelen hatalmas hegyeink lettek és tengerünk. a filmben pedig nagyobb arányban van flash back mint valóság, ami ekkora mennyiségben már kicsit zavaró, bár kétségtelenül könnyű formája a múlt gyors elbeszélésének. és hogy egy vámpírt tenisznek hívjanak, szerintem ez nagyon nevetséges.
kíváncsi lennék, hogy ezt a filmet csak a magyar piacra szánták vagy valamivel meg tudják fogni a külföldi nézőket is?