vasárnap, augusztus 13, 2006
sziget tegnap.
azt elfogadom, hogy ne lássak egy koncerten, kicsi vagyok. azt is, hogy ne kapjak levegőt, nagy a tömeg. de hogy ne halljak, azt nem nagyon tolerálom.
egy olyan koncerten, mint a radiohead, eleve nem szabad olyan halkan hangosítani, hogy bárki simán beszélgethessen. de hogy a hallgatóság se tisztelje annyira őket, hogy nem pofáznak folyamatosan és hangosan, nem vihognak a legátélősebb, leglassabb szám alatt, hogy én semmit se halljak belőle.. szerencse, hogy jött a karma police, amit elkezdtek énekelni, bár ez is elnyomta a zenét. közben lassan előrefurakodtunk, távolodva ettől a környéktől, és a koncert második fele már teljesen élvezhető volt. a vissza utáni első pár perc, yorke arcában a kamera a kivetítőn, ahh.
ezen kívül még deus, amire semlegesen mentem, ehhez képest pozitívan jöttem el. kiscsillag átlagos, nagyon fáradt voltam. esclin syndo meg már túl későn volt, de én őket támogatom, legyenek felkapott zenekar. először megszerettem őket a38-on, aztán rájöttem, hogy az egyik tagot futólag ismerem is. az énekesnő kiordítja a lelkét is a számok alatt, kettő között meg mosolygós szeppent hangon köszöni meg.
megázni csak hazafelé a bicón, szerencsénk volt. és sok-sok ingyen kacatot szedtünk össze, jojótól törölközőig.
majd még hétfőn megyünk.