szombat, április 01, 2006
egy gésa emlékiratai - megnéztem.
az első dolog, ami megmaradt, hogy kibaszott hosszú. két és fél óra nyavalygás. a második, hogy bénaság egy japán témájú filmben kínai főszereplőkkel dolgozni, azokat is angolul beszéltetni, mindezt amerikai rendezésben. mert mégis mi az értelme annak, hogy azok a szerencsétlenek a helyes kis akcentusukkal angolul beszélgetnek? most nem tudom megfogalmazni a konkrét ellenvetéseimet, de vannak. hülyén néz ki, na.
na ez majdnem olyan utálatosan hosszú bejegyzés lett, mint a film, úgyhogy legyen is elég. és azért is a negatív szereplőt teszem ide.
az első dolog, ami megmaradt, hogy kibaszott hosszú. két és fél óra nyavalygás. a második, hogy bénaság egy japán témájú filmben kínai főszereplőkkel dolgozni, azokat is angolul beszéltetni, mindezt amerikai rendezésben. mert mégis mi az értelme annak, hogy azok a szerencsétlenek a helyes kis akcentusukkal angolul beszélgetnek? most nem tudom megfogalmazni a konkrét ellenvetéseimet, de vannak. hülyén néz ki, na.
aztán meg hogy szeretne nagyon hiteles lenni, de inkább csak egy modern elvárásokba ültetett kliséhalmaz az egész. a "jó" főszereplők hiteltelenek és antipatikusak a mérhetetlen pozitív-figura-vagyok attitűdjükkel. bár nem olvastam a könyvet, de cikkek alapján elég meghatározó jelenetek maradtak ki, amik minden bizonnyal belekerültek volna akár keleti, akár európai rendezés esetén - szerintem.
most amit a + oldalra írhatunk: a gyönyörű képek. hogy el akarok menni a 30-as évek japánjába. meg cseresznyevirágzást nézni. és a gyönyörű képek. de könyörgöm, miért nem beszélnek japánul? egyáltalán, miért nem japánok?na ez majdnem olyan utálatosan hosszú bejegyzés lett, mint a film, úgyhogy legyen is elég. és azért is a negatív szereplőt teszem ide.