szerda, február 22, 2006


voltam tesin, tollaslabda, és egyrészt a jobb alkarom a félév végére akkora lesz, mint egy húszéves fa törzse, másrészt el kell mondanom, hogy én még sosem élveztem csapatsportot néhány kosarazást kivéve hat-nyolc éve tájfutóedzések végén, most meg egész mosolygós voltam az elcseszett bénaságom ellenére is, ne-hagyjuk-még-abba. nem mintha nem lennék napok óta mosolygós akár egyedül is az utcán a nap meg a hőség miatt. na meg itt volt a negyedév, a boldogság meg nem csökken, sőt.

5:40 du. |