kedd, július 12, 2005
milyen csodas ez a nap.
esik.
harom ora volt megtenni 50 km-t, rohadt horvat dugok.
faradt vagyok.
mindjart jon rugdosni az internettol haza kedves csaladom.
egyaltalan, a csalad. a falra maszok toluk. es erzelmileg zsarol kedves edesanyam, mikor en hatarozottan kijelentettem, hogy veluk nyaralni soha tobbet.
esik. saros a nadragom.
es a nap fenypontja... nem mehetek daniaba, vagy legalabbis nem abba a suliba, amit kineztem. helo, kina. valami nagy, ami osszejohetett volna az eletemben. valami igazan jo. valami igazan olyan, amit magamtol nem egyhamar, valoszinuleg.
most lehet, hogy szeptembertol megyek. vagy megis januartol. vagy jovore. vagy egyaltalan nem. imadom, mar hanyszor volt "biztos" a helyem. aztan megis tul fiatal voltam hozza, megis betelt minden hely, megis lofasz.
haza akarok menni. kurvara haza. kulonben megorulok - az unalomtol es a csaladtol.