hétfő, június 27, 2005
soha többé - villant át az agyamon, amíg a többiek egymást ölelgették és saját könnyüket-taknyukat nyelték, és üres voltam, hm, teljesen. van az az egy-két ember, akire később is kíváncsi vagyok, a többire viszont egyáltalán nem. és lehet, hogy arra az egy-kettőre se elég erősen.
mondjuk tomát holnap felhívom, hogy kijózanodott-e - hogy egyáltalán él-e még inkább. mert eléggé otthagytuk kétórás pátyolgatás után - nem, ne hívd fel a csabát, majd józanul - mondtuk, és közben persze azt gondoltuk, hogy józanul se kéne felhívni, butaság egy 32 éves heteró férfinél próbálkoznia. asszem, heteró.
welcome home, mester.