péntek, május 13, 2005
vivát nézni csütörtök este azért jó, mert lehet nosztalgiázni világnak. az elektronikus meg a műsorban annak titulált zenék jó nagy százaléka brit, úgyhogy mutogathatunk, mit láttunk már londonból (chemical brothers - believe, asian dub foundation - flyerakármi), megcsodálhatjuk tituszt, akit ugye nem engedtek volna be a hosztesszlányok, ha nincs az én határozott fellépésem (carbonfools - business, ha igaz), merenghetünk az évekig meghatározó film zenéjére (underworld - born slippy), majd felkaphatjuk a fejünket arra a számra, amire prágában két sangría között táncra perdültünk michaelával, azon az estén, mikor zsolti hagyta, hogy spanyolul beszéljünk, és próbálta kitalálni, hogy mit mondtunk, és amikor zsoltival aztán kettesben mentünk haza a lakótelepi szállásunkra a külvárosba, és eltévedtünk ott a világvégén a metróállomástól, aztán nekem már nagyon kellett pisilnEm, de zsolti megvárt, csak kicsit előrement (gabin - doo uap doo uap doo uap).