péntek, május 20, 2005
tegnap persze lekéstem a vonatot, de nem én voltam a hibás. nálunk vidéken ugyanis egy helyjegy kiadása úgy történik, hogy felhívják hozzá szegedet, megkérdezni, hova adhatják. na most öt percen keresztül próbálta a pénztáros hívni, és nem vették fel. végig kellett néznem, ahogy elmegy a vonat az orrom előtt. grrr, majdnem bőgtem. persze utólag okos az ember, mondhattam volna kemény fellépéssel, hogy írjon rá valamilyen számot, úgyis van hely a vonaton, vagy hogy kockáztatom a büntetést, adjon csak sima jegyet, majd kidumálom, de nekem mindig csak utólag jut az ilyen az eszembe, ha gyorsan kéne valami megoldás. aztán a hátizsákom is tönkrement, vicces lesz hazavinni a cuccaimat. gyertek kihívások, itt vagyok.
de andrás azért kijött elém a buszhoz, majd megnézzük a filmet máskor. remélem, tényleg nem lesz emiatt remete.
ma pedig fáj a hasam a tegnapi annyit-ehetsz-amennyit-tudsz vacsora után.