kedd, május 17, 2005
tegnap 20 percen és további 38 másodpercen keresztül sikerült tünde repjegyével kapcsolatban telefonálnom, egyúttal egy ezrest eltapsolni rá. nagyon tud bosszantani az életképtelenség. hogy mire gondolok?
- segíts, nem válaszolnak az e-mailemre.
- hívd fel őket, mondtam már.
- hívtam, de nem magyarul beszélnek.baszki baszki baszki, németből érettségizel, és angol az első nyelved. mégis miért jelent gondot megadni három kurva számot a két nyelv valamelyikén? na jó, ez persze valamiért nekem is 20 percbe telt, igaze. hát először is t. rosszul adta meg a foglalási számot, aztán képtelen volt megérteni, hogy a bankkártyáról nem csak az a bizonyos számsor kell, hanem még három számjegy, plusz a lejárat dátuma, plusz a tulajdonos neve... kész vicc volt, szegény srác a vonal (vonal helyett miért írtam először szalont??) túloldalán nagyon megértő volt, bár elárulta magát olyannal, hogy "csak még egy perc" - "ez már nem egy perc..." mellesleg a hangja alapján elég megnyerő volt, és próbálok nem arra gondolni, hogy az életben nyilván ő is csak valami béna szőke német.
- tünde, kéne a lejárat dátuma
- mi?
- valami olyan szám, mint mondjuk 06/08
- ez fontos?
- igen, ez kell. mikor jár le?
- nem tudom, soká
- keresd már meg azt a kurva számot!viszont sürgősen újra kell tanulnom angolul. siralmas volt, siralmas.