szombat, május 28, 2005
ott adtam fel és menekültem el végleg, amikor nevelőapám agresszivitását a széklet- és emésztési problémáival magyarázta nagymamám, pont mikor beleettem volna a maradékba. már akkor sem kellett volna többé visszamenni, amikor előkerültek a menetrendszerű sztorik a gyerekkoromból - imádom a
ki tud szánalmasabb történetet mondani a család szemefényéről versenyt. és egyszerűen nem értem, mi viszi rá őket minden alkalommal, hogy megállapítsák, kire hasonlítok, milyen okos vagyok, milyen lusta vagyok, milyen szép vagyok (ez a legkiborítóbb mind közül), x éve pedig még csak anyu hasában voltam, és milyen hihetetlen, hogy ekkorára nőttem. ezen kívül díjaznám, ha nem nyúlkálnának folyton a hasamhoz valami megmagyarázhatatlan kényszertől hajtva. amíg kicsi voltam, mamám harapdált is, és nagyon utáltam érte, de szerinte vicces volt.