kedd, május 17, 2005
nem vagyok alapvetően túl pozitív életszemléletű, abban viszont hiszek, hogy semmi sem történik véletlenül. ma például nyilván azért nem keltem fel mégis ötkor hazajövés céljából, hogy aztán a buszon összetalálkozzak egy szekszi göndörhajúval, akivel pár éve egy csodás éjszakát töltöttem együtt... na jó, igazából egy 50 km-es éjjeli teljesítménytúrán verődtünk össze, de mindig a szívem vágya volt egy kicsit. a színészpalánta jóbarátja volt, akiről már itt írtam régen.
megismert, amit furcsának tartok, években mérhető, hogy mikor látott utoljára, én pedig naivan hiszek önnön változásomban. szóval ott tartottam, hogy micsoda véletlen és a sors keze, de ennek ellentmond az, hogy egy szián kívül egy szót sem váltottunk, pedig a csáboshelyes barátnője már félúton leszállt. de ő csak tanulta a bonsai-okat... három és fél kurva órán keresztül. a zárkózott és hűséges férfiak tesznek tönkre.
pont jókor jelent meg a due tallózó, már épp felejtődik az érettségi-botrány, és egyáltalán nem hangzik nevetségesen a
"visszaadni az érettségi rangját" cím a magyar bálint interjújának.