szerda, május 18, 2005
Már az első délutántól együtt fürödtek, anyaszült meztelenül, egymást locsolgatva a tartály vizével. Beszappanozták egymás hátát, kiszedegették a serkéket egymás hajából, összemérték a feneküket, a feszes mellüket, egyik a másiknak a tükrében vizsgálta, hogy milyen pusztítást végzett rajta az idő, amióta utoljára látták egymást meztelenül. Hildebranda nagydarab, kemény húsú és aranysárga bőrű lány volt, de szőrzete olyan volt, mint egy mulatt nőé: rövid és göndör, mint az alumíniumgyapjú. Fermina Daza viszont nyúlánk volt, bőre világítóan fehér, szőrzete selymes. Gala Placidia bevitetett még egy ágyat a hálószobába, de volt úgy, hogy egy ágyba bújtak, és hajnalig beszélgettek a sötétben. Elszívtak egy-két olcsó, méregerős szivart, ami Hildebranda bőröndjének bélése mögül került elő, aztán örmény papírt égettek, hogy elvegye a hálószoba bűnbarlangszagát. Fermina Daza Valleduparban gyújtott rá először, aztán Fonsecában, Riohachában, ahol olykor tíz unokanővér is összeverődött és bezárkózott valahová, hogy fújják a füstöt [.......]imádom gabriel garcía márquezt. nem a cselekményszövés köt le, hanem az a csoda, ahogy egy régi latin-amerikát le tud írni. és a nevek, amiket szerepeltet... fermina daza, florentino ariza, hildebranda, lotario thugut, sierva maría de todos los ángeles, cayetano delaura, martina laborde, josefa miranda, dominga de adviento... különös légköre van a regényeinek és a neveinek. ha szavazol a 12-re, és még van egy-két helyed, akkor a kedvemért jelölj be egy garcía márquezt. ha még mindig marad, akkor kunderát, esterházyt, coelhot.
...mikor először olvastam kunderát, véletlenül akadt a könyv a kezembe a könyvtárban, és még sosem hallottam róla előtte. ami miatt nem kell megvetni, ki ismeri betéve a világirodalmat kábé 14 évesen. aztán olvastam még tőle, egy idő után pedig rájöttem, hogy nem csak én szeretem, hanem
híres. mindig így járok. elveszik a titkos kedvenceimet.