csütörtök, április 28, 2005
hát igen. kurvára lekéstem a vonatot is. az utolsó közlekedési eszközt, amivel el lehetett volna menni. wapon megnéztem minden lehetséges kombinációt, de már sehogy se lehetett feljutni. nem kicsit lettem ideges, pont ott volt a földeáki busz, nekem meg volt bérletem, évi meg akart jönni úgyis holnap, hát akkor majd megyünk együtt, átrohantam az úton, felugrottam a buszra, felhívtam évit, ma nálad alszom.
"évit hívtad, tudod?" hát egy picit hülyének voltam nézve.
aztán nem volt kedvem korán kelni, nem lehetett internethez jutni a faluban, évi meg nem volt biztos, hogy jönni akar, úgyhogy az utolsó busszal mégis hazajöttem. orsi pedig kurvajókor szólt, hogy fél kilencre menjek holnap. 515-ös busz 840-re van fent. az előbb pedig írt évi, hogy mégis jönne, de az én buszomat nem éri el, egyedül meg eltéved pesten. aiz meg megsértődött, minden kurvajól alakul. de
josé felhívott délután. és azért meglepődtem magamon, hogy felugrottam a buszra. viszont már most megtippelem, hogy ha egész életemben soha nem fogok repülőt lekésni, akkor az csak korai halálomnak lesz betudható. utálok ennyire vidéken lakni.