kedd, április 12, 2005
hostesskedni annyira szánalmas.
naponta órákat tölteni azzal, hogy várok valamire, annyira szánalmas.
egy e-mailre. egy kommentre. egy kis törődésre. miközben nem vagyok valami szociális jellegű jóideje.
viszont az is elmond valamit, hogy tegnap az ünnepségen mögöttem álló és nyakamba szuszogó évfolyamtársam (azt sem tudom, melyik) sem hagyott hidegen. a szuszogás. a nyakamon. jó volt. általában viszont minden és mindenki hidegen hagy.
az ellentétek vonzzák egymást, talán egyszer összerakom magam.