szombat, március 26, 2005
..::véletlenek, mint mindig::..tegnap leszállok a villről, mennék haza, találkozok égergővel, aki felajánlja, hogy hazahoznak kocsival. nem telik el fél perc, odapenderül csaszi, kicsikorom örök plátói szerelme, már írtam róla, a színműs ember, hármasban beszélgettünk félórát, csaszi megfogdosta az összes érkező villamost, amitől fekete lett a keze, de ő meg a közben befutó dávid elmentek vonattal, mert már nem fértek be hozzánk, nekik tartott 4 óráig az út, nekem másfél, ráadásul ingyen, jó kis nap.
az új komment megen nem látszik, vajon a blogger vagy az enetation hibája? (vagy az enyém...)