vasárnap, január 23, 2005

a zizi azért nem talál paskót a jégpályán, mert akik jól tudnak korizni, azok mind festett szőkék vagy alacsony-feszkógarbósak. akik meg nem tudnak, de jó paskók lennének, azok meg egyszerűen nem tudnak másra figyelni a lábaikon kívül. marad maximum az egymásnak ütközés. viszont holnap remélem, nem sok emeletváltás lesz órák között, mert fájni fog a seggem - nem estem el, izomláz.

korizás közben megterveztem a soha meg nem születő kölkeim sportkarrierjét. ha jégtáncos akar lenni, akkor nagyon el leszek keseredve. vagy erobikos. testépítő. versenytáncos. brr. legyen lány vagy fiú.
legyen gyorskorcsolyás. tájfutó. triatlonista. (tipikus példája annak, hogy a gyereknek kell valóra váltania a szülő régi álmát vagy legalábbis alternatíváját.)
ha fiú lesz, lehetne mondjuk jéghokis is, de féltem a fogát. lehetne vízilabdás, de azok meg belepisilnek a medencébe és letépik egymás gatyáját. (vagy ez csak felénk van így?) szóval kinek van pénze mindig új gatyára?
ne legyen úszó se vagy atléta vagy biciklis külön. teniszező se. de mondjuk mászó, jó kis háta lesz. súlyemelő se.
anyu szerint ez mind hülyeség (: az is lehet, hogy az lesz, amit majd akar.

(amúgy valahogy olyan kis középértékűnek érzem magam... legalább egy válogatottságot vagy oktv dobogós helyet vagy akármit elérhettem volna. grr, átlag, grr.)

már csak azért sem akarok gyereket, mert már most túl sokat várok tőle.