kedd, január 25, 2005

vérlázítóan jól érzem magam mostanában a bőrömben, még akkor is, ha elkezdett fájni a torkom, ha ma sem alszom többet mint tegnap, hideg van és tél és érettségi és még pénzem sincs, de a totális lesajnálás esete áll fenn a depressziósok láttán-hallatán. a falra mászok a fancsali képüktől. nem látszik rajtuk az élniakarás vagy hogy akár egy pillanatát is élveznék a nyamvadt kis éveiknek. (persze most ne nézzük vissza az én archívomat, de sosem voltam konstans azért.)